2014. február 14., péntek

Szőke nő zűrben az űrben - CCXXXIX.

Karen már várta ezt a kérdést. Most azonban, hogy végre elhangzott, egyszerre kiesett a fejéből a korábban nagyon is gondosan megfogalmazott, kitérő mondanivaló.
Mit is? Mit is akarhatnak tőle?
Elgondolkodott egy pillanatra.
-         Valójában nem tudom – mondta egyszerűen. – Valami olyasmit, amit tudnom kellene, de mégsem vagyok a tudatában.
A két férfi értetlenkedve nézett rá, a szőke nő pedig a gondolataiba merült. Valóban. Mit akarhatnak tőle? Hogyan jöhetne rá?
Hirtelen kisáradt a szája. Leült, kényszerítette magát, hogy igyon egy kortyot. Újra meg újra végigpergette az agyában az elmúlt eseményeket.
Valóban ő volt a legfőbb célpont? Valóban tőle akarnak valamit?
Minden más magyarázat lehetetlen. Még abszurdabb kérdésnek tűnik azonban, hogy mit akarhatnak tőle.
Tárgyat?
Nem! Azt egészen egyszerűen elkobozták volna tőle, aztán megölik. Nem. Semmiképpen sem tárgyat akarnak.
Akkor mit?
Információt?
Nem! Ha erről lenne szó, már régen kiverték volna belőle, és halálra kínozva elföldelték volna valahol. Akkor is meggyilkolták volna, ha rájönnek, hogy semmiféle olyan információ nincs a birtokában, amire kíváncsiak.
De még erre sem lett volna szükségük, talán be sem piszkolták volna a kezüket. Egyszerűen elkábítják, beadnak valami vallatószert – százával gyártanak ilyesmit a világegyetem minden szegletében – megtudják, amit akanak, és ő többé nem ébred fel. Ha nem tudják meg, akkor sem ébred fel.
Akkor miért nem ezt tették?
Erre csak egyetlen magyarázat létezik: nem hagyományos információra volt szükségük tőle, hanem valami egyébre, amelyhez egészen más módon juthatnak hozzá. 
Mi lehet az?
Karen kétségbeesetten töprengett. Érezte, hogy az agya valamelyik sarkában már ott a megoldás, de nem volt képes a felszínre hozni.
A férfiak közben elunták a várakozást. Ed Philips a képernyőre sandítgatott, hátha valami váratlan információhoz jut, Helmut azonban hirtelen felemelkedett a székéből.
-         Na, jó! – mondta dühösen. – Erre a kérdésre nem tudjuk a választ, de akad egyéb problémánk is. Például: mi alapján találnak ránk?
-         Az előbb erre célzott Karen – felelte gondolkodás nélkül Ed Philips. – Van náluk valaki, aki az egyik hibernált megfelelője. Rendelkeznek valami olyan eszközzel, ami képes a mi világegyetemünkben megkeresni annak a személynek a pontos mását. Csak idő kérdése, mikor találnak ránk.
Helmut meglepetten nézett rá, végtelenül elszontyolodott tekintettel. Karen arra gondolt, hogy a következő pillanatban a férfi a szájába fogja venni az ujját.
-         Jó – nyögte Helmut. – és miért akarnának megölni bennünket?
-         Nyilvánvaló. – dünnyögte Ed Philips. – A tanúi voltunk, hogy a hibernálókamrában elindult a felélesztés folyamata.
Erre még Karen is nagy szemeket meresztett.

Folytatása következik. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése