Ólmos szürke ködlepel

Fenn az égen

Szakadozó,

Ólmos szürke ködlepel;

Hogy tél marad,

Vagy tavasz lesz -

A Jövendő dönti el.

—-

Lenn a földön

Csüggesztően

Szürke bánat csepereg;

Magyar földön

Nem hisznek már,

Nem bíznak az emberek.

—–

Fejünk felett

Foszladozó,

Sivár globál-ködlepel;

Minden géphang

Globalizált aranykorról

Énekel.

—–

Kavicsos mű-sivatagban

Dollár-gólem tevegel;

Szájában a régi népek

Történelmek

Tucatjával

Tűnnek el.

—-

Inflálódó jövendőben

Gyermeket tévé nevel;

A Föld koldusokkal tele,

S mind az összes

Angol nyelven

Kelepel.

—-

Ránk borul a

Szakadozó

Rossz szürke kamat-lepel;

Ha az onnan el nem oszlik,

Egész világ

Halál felé

Menetel.

—–

Fenn az égen

Szakadozó,

Ólmos szürke ködlepel;

Hogy tél marad,

Vagy tavasz lesz -

A Jövendő dönti el.