Fáradt téli csillagfényben,
Talán csak Isten van ébren.
—–
Nagy, jóságos ablakszemek;
A pihenő világ kerek.
—–
Lét hullámzik, Idő illan;
Holtodiglan – holtomiglan.
—-
Fáradt téli csillagfényben
Vén Hold nyugszik friss reményen.
—–
Sors-tócsában fagy szendereg;
Szunnyad a Múlt, a vén berek.
—-
Vénülő Szerelem csillan,
Holtodiglan – holtomiglan.
—-
Fáradt téli csillagfényben
Jövő-magok lét-edényben.
—–
Ködön át kéményfüst-ütem;
Otthon vár rám a Kedvesem.
—-
Amíg a Tűz ki nem lobban;
Holtodiglan – holtomiglan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése