Verőfényes októberben

Verőfényes októberben
Szombat délután
Megpihen a fürge szellő
A vén körtefán.
—–
Bár a reggel csikorgóan
Őszi, reszketeg,
Zöldellnek az udvaron a
Nyári díszletek.
—–
Verőfényes októberben
Messze még a tél,
Örülhet az ember lelke,
Midőn hazatér.
—–
Szombati mosolymámorban
Szép a délelőtt;
Napsugarak hada áll őrt
A jelen fölött.
——
Verőfényes októberben
Könnyed a derű,
Még akkor is, ha odakint
Minden keserű.
——
Most a vén Idő is megáll,
Csendben megpihen;
Verőfényes októberben
Nyugalom terem.