Októberi horizont
Bújik el a ködbe;
Megvan még, ha nem is látjuk,
A távlat,
Örökre.
—–
Zörög, barnul a levél,
Recsegnek a léptek;
Azok ültették a fákat,
Akik hajdan éltek.
——-
Október perlekedik,
Köd lapul a hegyre,
Hiteket és reményeket
Eső veri egyre.
——-
Októberi horizont,
Halvány, messzi, kényes,
A kiverekedett jövő
Tompa, mégis fényes.
—–
Októberi ég alatt
Múlt parazsa éget;
Holtak által szent jövőre
Kötelez az Élet.
2013. október 21., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése