Megszállt a vén nátha-sátán,
Úszom a nyűgösség hátán.
—–
Hétköznapi magán-pokol,
Az egész világ fuldokol.
—-
Torokfájós, nyamvadt reggel,
Felhő küzd sötét egekkel.
——-
Kopnak a zsebkendő-bércek,
Köhög a Hold, a köd félszeg.
——–
Egy csökött elméjű fazon.
Pöröl velem fent a buszon.
—-
Talán erőszakos vagyok,
S ahol kell,
Az is maradok.
——
A torz, nyálkás fejű nátha
Rücskös szája folyton tátva.
—–
Hűvös-napos őszi kétség,
Kehes őszi ingerültség.
—–
Szürkéllő fellegek alatt
Szürkéllő munkanap halad.
—–
Idegek és idők átka
A szipogó fejű nátha.
—–
Lábon hordom kötve-oldva,
Mérgelődve, fuldokolva.
——
Makacs fejét illegeti,
S nincs időm hódolni neki.
—-
Gyötör, kínoz, susog, dohog;
Majd lerázom, s nyekkenni fog…
2013. október 7., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése