Köd-Idő

Nehéz, lompos bánat-cseppek
Csobbanva zörögnek,
Homályba zárt régi múltak
Jövőt könyörögnek.
——-
Hull az eső,
Egyre hull,
Zakatol a felhő,
Mihelyt a jelenbe lép,
A jövő is felnő.
—-
Püffedt, ólmos, nehéz ködök
Csendesen zörögnek,
Múltban született remények
Fázva ücsörögnek.
——
Hull  az  eső,
Egyre hull,
Megpuhul a kéreg;
Propaganda-hangzavarban
Némul el a lényeg.
—–
Öltögeti a jelen is
A rossz ködgubákat,
Hajdani remények nyomát
Mossa el a bánat.
——
Hull az eső,
Egyre hull,
Feláznak a kertek;
Azt mondják, hogy korán halnak,
Akik hinni mernek.
——
Köd-időben köd-nehezek
A vékony köd-percek;
Köd-elméjű pénzgombolyag
Szabadsággal henceg.
—–
Hull az eső,
Egyre hull,
Zörögnek az ágak;
Nem mind sértődött, aki
Nem hisz a rossz dumának.
—–
Hull az eső,
Egyre hull,
Hideg közöny éget;
Amíg el  nem sodor az ár,
Szolgálat az Élet.