PIGNEROL, 1665. április 27. csütörtök
A piemonti Pinerolo városát ekkoriban franciául Pignerol-nak
nevezték, mert immáron harmincnégy éve állt megint francia fennhatóság
alatt, ahová a cherascói szerződés juttatta. Richelieu bíboros
parancsára Vauban marsall tüstént megerősítette a városfalakat, és
átépítette a Pignerolt uraló Citadellát. A városnak jutott a feladat,
hogy az észak-itáliai francia uralom erős bástyája legyen.
A város korábban elsősorban a kézműveseiről volt híres, de ennek a
franciák hamar véget vetettek, a kézműves műhelyek zömét lebontották, a
mestereket és munkásaikat pedig Lyonba költöztették. Azóta Pignerol
álmos kisváros volt, a francia katonákon és hivatalnokokon kívül alig
járt valaki az utcáin.
Pignerol legrégibb része a város fölé magasodó San Maurizio-dombon
terültek el, és erős fal választotta el őket a lenti városrészektől.
Messze délre és keletre lassan még mindig terjeszkedett a város, de
arrafelé zömmel köznép lakott sáros utcákban, főleg vályogból emelt
házakban.
A Szent Móricról elnevezett domb fölé magasodott Pignerol régi vára. A
vár régen is fontos volt, most különösen az lett. Vauban marsall
megerősítette, és méreteihez képest igen komoly francia helyőrség
vigyázta. Kelet felé terült el a megbízhatatlan szövetséges, az
ármánykodó alattvaló: Savoya. Meglehetősen közel. Bő kétnapi járóföldre
található Torino. Ezért francia őrvonalak létesültek kelt felé, és
lovasság is vigyázta a határvidéket. Pignerol Citadellájának ágyúi
mindig töltve voltak.
A Citadella hatalmas tornyát a franciák először le akarták bontani,
később mást gondoltak. A Donjon – börtön lett. Kényelmes, úri börtön.
Ida zárták a király legnagyobb ellenségeit.
Ezen a csütörtök délelőttön elegáns, fekete bársonnyal fedett és
lefüggönyözött hintó gördült az Öregtorony elé. A királyi gárda
szakasznyi könnyűlovasa kísérte tűzpiros zekében, combközépig érő
kifényesített csizmában, aranyozott mellszalaggal, hatalmas, fehér
tollforgós, széles karimájú hamuszürke kalapban. A tiszt hosszú,
aranyozással szegett, csipke kézelős piros köpenyt hordott panyókára
vetve.
Kisvártatva kinyílt a kapu, két őr és egy foglár őrmester kísért ki
egy furcsa öltözetű férfit. A fogoly idegen szabású, rövid szárú
csizmás, testhez álló szűk, búzavirágkék posztónadrágot, fehér
vászoninget, azon pedig ugyancsak búzavirágkék, sárga zsinóros hosszú
dolmányt viselt. A fején fekete bélésű kék vászonsüveg. Errefelé nemigen
láttak még ilyen öltözéket.
A férfi egy pillanatra megállt, nagyot szívott a levegőből. A
könnyűlovasok ekkor vették észre, hogy fekete bársony álarc takarja az
ábrázatát. A közlegények megrökönyödtek. Vajon ki lehet?
Folytatása következik.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése