Csillagos az Ősz ege

Csillagos az Ősz ege,
Tere Jónak, vésznek;
Galaxisok nyájai
Csendben legelésznek.
——
Atyáskodó szeptember
Serkent most dologra,
Hullanak a levelek
Csendesen susogva.
——
Eltávolodik az Ég,
Föld néz az Időre,
Ólomsúlyú hétköznapok
Sorjáznak előre.
——-
Csillagos az ősz ege,
Fény a Lélek vére;
Remény nélkül válhatna csak
Koromfeketére.
—–
Lusta, sötét éjszaka,
Mint a tele bendő;
Eltűnik a szörny gyomrában
Talán a jövendő.
—–
Bamba, vaskos fellegek
Halkan gomolyognak;
Nekifeszül most a káosz
Létnek, Ritmusoknak.
—–
Csillagos az Ősz ege,
Csillognak a fények;
A világban sohasem a
Halott súly a lényeg.
—–
Hamukupac lesz, ami
Egykor lánggal égett;
Az Ősz figyelmeztet rá,
Hogy elmúlik az élet.
—–
Léten és nemléten át
Visz az út előre,
Hallgatva hisznek a bölcsek,
Fecseg, aki dőre.
——-
Csillagos az Ősz ege,
Tere Jónak, vésznek;
Galaxisok nyájai
Csendben legelésznek.