Magyarok a Kárpát-medencében

Egykor idejöttünk,
Kormos ég felettünk.
—-
Tán több ezer éve…
Ritka kincs a béke.
——-
Istennek hódoltunk,
Szabadok maradtunk.
—–
Kormos ég felettünk;
Itt voltunk, vagy jöttünk.
—-
Isten élni hagyott
Néhány évszázadot.
——-
Török dobja mordult,
Sorsunk rosszra fordult.
——
Kormos ég felettünk;
Temetővé lettünk.
—–
Sorsunk harcos céda,
Lettünk másnak: példa.
—–
Dicső szablyát fogva,
Megritkulva, fogyva;
—-
Múltba merevedve,
Mint barlangi medve,
—-
Örök pátosz-létben,
Sírva, szomjan, étlen,
—-
Kapaszkodva romba,
Úton Trianonba,
—-
Félig köddé válva,
Álmokat cibálva,
—-
Lidércet követve,
Gyűlöletbe vetve,
—-
Jéghegybe dermedtünk,
S a röhögő világ
Elrohant mellettünk…
—
Elrohant mellettünk,
Kormos ég felettünk…
—–
Mohács síkján maradt
A szabad akarat,
Azóta magunkból
Építünk falakat,
Más kocsirúdjánál
Mi vagyunk a fogat,
S a közönyös világ
A bőrünkre fogad.
—–
Kormos ég felettünk,
Tán megöregedtünk…
—–
Rossz álmokban tátog
Még a török átok;
Békés ágyak helyett
Mocskos lövészárok.
—-
Kormos ég felettünk,
Nadragulyát ettünk.
—–
Nappal kísértenek
Uzsoratatárok,
Prédikálnak sanda
Dollármessiások.
—–
Kormos ég felettünk,
Döntenek helyettünk.
—–
A közös hazában
Csak átabotában
Nem lesz menedéke
A Létnek a Béke,
Ezért tenni kéne.
—
Kormos ég felettünk,
Élni ítéltettünk.
—–
Jó csillagzat alatt
A szabad akarat
Jövő lelke marad,
S a Kárpát-medence
Meghitt kis kemence
Lehet közös hazánk
Minden nemzetének.
—-
Kormos ég felettünk,
Százszor kísértettünk.
—-
Hogyha jövőt látva,
Múltat megbocsátva
Szép közös hazánknak
Érezzük a helyet;
Kormos felleg helyett
Megláthatjuk egyszer
A tiszta kék Eget…