Fekete hóesés - XV.

XV. RÉSZ

Bethlen tehát semmi olyasmit nem mond, hogy „Magliani elsütötte a puskáját”, a „puska” kifejezést nem is említi. Ez véletlen lehet? Eddigi szövegelemzésünk arra mutat, hogy nem. Bethlennél az Önéletírásnak ebben a részében nincsenek véletlenek. Ha Bethlen Miklós nem említi Magliani puskáját, annak csak egy oka lehet: Maglianinál nem is volt puska.
Miféle fegyver lehetett akkor Magliani kezében?
Úgy gondolom, vadászpuska semmiképpen. Harci puska se. Még csak nem is valam i rövid csövű karabély. Egy ilyen fegyvert aligha tudott volna elrejteni a vadászok szeme elől.
Hát akkor micsoda?
Úgy gondolom, valami rövidebb csövű fegyver.
A korszakban számos egyéni fegyverműves működött szerte Európában, meglehetősen változatos küllemű, méretű egyedi lőfegyvereket tudtak előállítani. Sétabotba, fokosba, baltába, egyéb tárgyakba épített lőfegyverek százai készültek a XVII. században. Számos múzeumban található belőlük. Némelyiket egészen könnyen lehetett elrejteni a ruha belső zsebeiben. Sok egyéni fegyverműves dolgozott igen ügyesen, pontosan kielégítve a mindenkori megrendelő igényeit.
Azt gondolom, bármi is volt a fegyver, talán pontosan erre az alkalomra készült. Ezt a gyilkosságot nem rögtönzésszerűen tervelték ki, és nem hirtelen ötlettől vezéreltetve hajtották végre.
Azt gondolom, Maglianinál valami rövid csövű fegyver lehetett. Talán egy pisztoly. A korabeli lovasság különféle csapatnemei már egy évszázada fontos fegyverként használták a pisztolyokat, mint olyan lőfegyvereket, amelyek lóhátról is jól alkalmazhatók.
Maglianinak milyen fegyverre lehetett szüksége? A rövid csövű fegyverrel nehezebb célozni, a célra tartása sokkal rosszabb, de közvetlen közelről nem lehet eltéveszteni a célt.
Egy kisméretű lőfegyver talán nem üti át a páncélzatot. A korban nagy feltűnést keltett néhány bemutató, amikor demonstrálták, hogy bizonyos páncélokon nem hatol át a puskalövedék. Megesett, hogy akadt ember, aki a hirdetett páncélban a puska elé állt, bizonyítandó, hogy a vért megvédi a lőfegyvertől. Akkor is létezett reklám.
Maglianinak aligha volt szüksége olyan fegyverre, ami mindenképpen átüti a páncélt, ha olyan célpont ellen akarta használni, aki nem várhatóan viselt páncélt. Ki vesz fel páncélruhát egy közönséges vadászaton? Ráadásul a saját birtokán…
Maglianinak nem volt szüksége olyan fegyverre, amely nagy űrméretű, terjedelmes és nehéz, mivel esetleg olyan célpont ellen akarta alkalmazni, aki gyanútlan, nem visel páncélt, és nagyon közel van. Ilyen esetben egy egészen apró pisztoly is megfelel, főleg, ha azt könnyen és jól el lehet rejteni.
Nem tudjuk, miféle öltözéket viselt Magliani. Feltehetően nem magyar ruhában volt, hiszen Bethlen a fickó külföldi mivoltát hangsúlyozza. Ha magyar öltözéket visel, az lenne annyira különös, hogy megérne néhány szót.
A korabeli európai viselet egy apró tárgy számára igen sok potenciális rejtekhelyet tartalmaz. Lehet a bő kabát zsebe, belső zsebe, nagyméretű kézelője. Esetleg a kabát alatt viselt mellény, vagy zeke valamelyik része. A magas szárú csizma. Esetleg még a széles karimájú kalap is. Hosszú csövű, súlyos lovassági pisztolyt bajos lenne ezek bármelyikében is elrejteni, de egy apró fegyver számára ezek ideális rejtekhelyek. Főleg, ha senkinek sem jut eszébe megmotozni Maglianit.
Még az sem lehetetlen, hogy a fegyvermester eleve a potenciális rejtekhelyhez méretezte a fegyvert. Ehhez nem kellett feltétlenül tudnia, hogy a fegyverrel gyilkolni készülnek. Ez nem volt szokatlan. A korban időnként hosszú, kockázatos útra készülő emberek, vagy katonák is készíttettek maguknak amolyan utolsó fegyvert. Olyan lőfegyvert, aminek a használata csak egészen minimális erőkifejtést követelt. Ha minden fegyverüket elveszítenék, még mindig legyen egy titkos lehetőségük a védekezésre, vagy az öngyilkosságra, hogy elkerülhessenek egy esetleges kínhalált. Úgy helyezték el őket, hogy mindenki elől megbízhatóan rejtve maradjanak, de gyorsan, könnyen elővehetők legyenek.
A pisztolyt azonban a legtöbbször párban készítették, és párosan használták. Ez volt a szokás még hosszú ideig. Esetünkben semmi sem indokolja, hogy feltételezzünk még egy fegyvert, amit Magliani nem vett elő. De el lehet játszani a gondolattal. Természetesen két fegyvert felfedezésének a kockázata sokkal nagyobb, mint egyetlen fegyveré, de az emberünk nagyon is vakmerőnek mutatja magát.
Magliani elsütötte a fegyverét, és Bethlen szerint erről maga számolt be:

„Majláni legelébb érkezék, hát Póka egy horgas fán, az úr arccal a földön, s a kan a hátán; õ hozzálõ, elfut a disznó,”

Vajon miért szólja el magát ennyire?
Talán attól tartott, hogy valaki hallhatta a lövést. Ez azt jelenti, hogy nem lehettek túlságosan messzire.
Ha valaki firtatni kezdi ezt a lövést, Magliani könnyen bajba kerülhetett volna. Ezzel azonban semmiféle többletkockázatot nem vállalt. A merénylet központi kérdése nem a lövés, hanem a vadkan. Ha vadkan volt, lőni is lehetett rá.
És ha nem?
Ha nem volt vadkan, kire, vagy mire tüzelt Magliani?

Paradox módon ebben a helyzetben már nem ez a legfontosabb kérdés. Hanem továbbra is Magliani elindulása. A fegyver – feltehetően pisztoly – most már csak addig súlyosbító körülmény, amíg Zrínyi Miklós életben van. Maglianinak most már – ha egyszer elindult – nagyon kell igyekeznie, hogy előbb érjen a helyszínre, mint az üldözői, a cimborájával végrehajtsa, és vadkantámadásnak álcázza a gyilkosságot. Ha már elindult, mostantól nincs választása. Most már mindenképpen az életével játszik.

Ha a nyomába szegődött lovasok utolérik, kérdőre vonják, és megtalálják nála a töltött fegyvert, nagy bajban van.

Akárhogyan is rendezi meg a virtuális vadkantámadást, egy modern helyszínelést nyilván nem állna ki, de nem is ettől kell tartania. A helyszínelés akkor még nem létezik.
Magliani elindult.
„mü ott a hintónál beszélgeténk.”

Most történik a gyilkosság.

Bethlen nem közli, mennyi ideig beszélgettek a hintónál, de a formula „mü ott a hintónál beszélgeténk”- mégis valamiféle tartalmat jelez. Nem csak pár szót váltottak, de nem is lehetett valami végtelen diskurzus. Nem lehetett a beszélgetés se túlságosan rövid, se túlságosan hosszú. Semmiképpen sem lehetett egészen kurta – egy-két perces – de hosszúra sem nyúlhatott. Úgy gondolom, nem érhette el a negyedórát. Talán a tíz percet sem. Legvalószínűbb, hogy öt-nyolc percig tarthatott. Ennyi idő alatt elég sokat lehet beszélgetni, de még nem érezzük, hogy túl hosszúra nyúlt a várakozás.
Öt-nyolc perc. Magliani elindulásától az ifjú Guzics megjelenéséig.

„Egyszer csak hamar ihol nyargal Guzics, mondja a bátyjának: Hamar a hintót, oda az úr.”

Guzics értelemszerűen „mondja a bátyjának”, hiszen ebben a szituációban az idősebb Guzics a parancsnok. Az ifjú Guzics jelent az elöljárójának.
Azért idéznék ennél egy pillanatra, mert Bethlen Miklós látszólag megint nagyon ártatlanul, de félreérthetetlenül közli velünk ismét, miféle fegyelem volt Zrínyi környezetében. Guzicsnak esze ágában sincs azt tenni, amit a mai civilek tennének, nem őrjöng, nem óbégat már az erdő szélétől, nem kiabálja a rossz hírt az egész vendégsereg felé.

„ihol nyargal Guzics, mondja a bátyjának”

Katona. Jelenti az elöljárónak, hogy mi történt. Annak, akinek a parancsára elindult Zrínyi után.
A katona nem teljesítette a feladatát. Kudarcot vallott. A gyilkos lerázta, utána pedig a gyanútlanságát kihasználva gyorsan visszaküldte, mielőtt gyanút foghatott volna. Nem tudjuk, rájött-e erre valaha is az ifjabb Guzics. Ha igen, nehéz lehetett neki ezzel a teherrel élni.
Nem tudjuk, hány éves lehetett a fiatal Guzics. A bátyja magas rangú tiszt Zrínyi szolgálatában. Nehéz megtippelni a korát. Zrínyi másutt több alkalommal „öcsémuram” megszólítással illeti, nála tehát fiatalabb. Harminc és negyven év között lehet. Az öccse nem hivatalos az úr asztalához, nem lehet igazán jelentős beosztása. Akkoriban a családoknál – a nemesi családoknál is – gyakran igen sok gyerek született, de a magas csecsemő- és gyermekhalandóság miatt csak kevés maradt életben. A kortárs Bornemissza Anna fejedelemasszony – Apafi Mihály erdélyi fejedelem felesége – tizennégy gyermeket szült a férjének, de ezek közül csak egy élte meg a felnőttkort. Az ifjú Guzics akár tíz esztendővel is fiatalabb lehet a bátyjánál.
Semmiképpen sem tekinthetjük igazán tapasztalt férfiembernek. Maglianinak mégis tőle van a legtöbb félnivalója.
„Guzics öccse, inasa, meg egy Angelo nevû kedves olasz inasa és a lovász nyargalának utána;”

Nem érik utol Maglianit, aki sokkal korábban érkezik a helyszínre. Ez az egyik olyan momentum, ami egy mai nyomozót elgondolkodtatna.
„Majláni legelébb érkezék, hát Póka egy horgas fán, az úr arccal a földön, s a kan a hátán; õ hozzálõ, elfut a disznó, érkezik Guzics és Angelo.”

Magliani meséjében több ravaszság is rejlik, lentebb majd egyenként előcitálom mindet.
„érkezik Guzics és Angelo”
A többiek vagy eltévedtek, vagy – ami valószínűbb – a lovakat őrzik. Az, hogy nem tódult mind azonnal a „horgas fához” arra mutat, nem is sejtik, mekkora baj történt. Ha Guzics és Angelo értek oda leghamarabb, Maglianinak villámgyorsan kell döntenie. Angelo Zrínyi legbizalmasabb embere, de inas, azaz belső szolgálatot végez. Az erdőben és a vadászat ügyeiben valószínűleg kevésbé járatos, mint Guzics, a katonatiszt. Guzicsot azonnal el kell távolítani. Magliani visszaküldi.
Van itt még valami….
„„Majláni legelébb érkezék, hát Póka egy horgas fán, az úr arccal a földön, s a kan a hátán; õ hozzálõ, elfut a disznó, érkezik Guzics és Angelo.”
Amikor Guzics és Angelo megérkezett, az állítólagos vadkan már nem volt sehol.
Pakán és Maglianin kívül senki sem látta a vadkant.

Folytatása következik.