Újabb részlet - XXX.

GENOVA, 1665. április 30. vasárnap


A Mészáros elhagyta, illetve csak a munkához használta a Don Miguelt, Genovában Don Pedro San Carlos Olivarez spanyol nemesként ismerték, Beppo volt az inasa. A néhány ember, akiket gondosan megválogatva látszólag a bizalmába fogadott, úgy tudták róla, hogy a derék hidalgo a spanyol felség szolgálatában harcolt Németalföldön, de megjárta az Újvilágot is, mint az ezüstflotta egyik hajójának kapitánya. Volt annyi hajózási ismerete, hogy elhitték neki.
A Mészáros takaros kis házat vásárol a Régi Kikötő környékén, egy signora Spadani nevű vénasszonyt felfogadott házvezetőnőnek, és kényelmesen élt. Maga sem tudta, mire vár.
Néhányan tudták, hogy a hidalgo jó pénzért Don Miguel álnéven bizonyos igen kényes megbízásokat is elvállal. Genovában ez nem volt szokatlan. Csupán annyi kockázattal járt, hogy a becsületükre adó előkelők egy része nyíltan nem nagyon akart szóba állni Don Olivarezzel. Ezt sem verték nagydobra, hiszen sohasem lehetett tudni, miféle kapcsolatokkal rendelkezik, hányféle módon is árthat egy spanyol nemes, aki korábban hosszú ideig szolgálta fegyverrel a királyát.
A Mészárosnak így teljesen kényelmes volt. Nem kellett sűrűn társaságba járnia, ami untatta, és ahol súlyos neveletlenségnek számított, ha valaki hallgatag, márpedig ő nem volt sokat locsogó fajta. Protokolláris alkalmakon különösen nem kellett részt vennie, mert a gazdag genovaiak nem szerettek volna nyilvánosan mutatkozni olyan nemessel, akiről az a hír járta, hogy pénzért vív, sőt gyilkol is. Alkalmanként azonban mégis összeülhetett egy-egy kedélyes beszélgetésre ezzel-azzal, ami tökéletesen kielégítette az igényeit.
A nősülés ötletét végképp kiverte a fejéből, Genovában akadt elég szajha. A középkorú nőket kedvelte, azok készségesebbek, és nem nyaggatják folyton pénzért, aranyért, nyalánkságért, meg mindenféle csecsebecséért. Így aztán két levitézlőben lévő kurtizán is a szeretője lett, ha valamelyiket elunta, ment a másikhoz. Többet értek száz ifjú ribancnál.
Vállalt néhány megbízást, nagyon diszkréten. Egy francia lovagot megszabadított otthonról utána utazó hitelezőjétől, egy gazdag kereskedőt meg a felesége csábítójától. Fizettek is rendesen, különösen a kalmár. Egy ijedős úrfi megbízásából párbajt vívott egy garázda himpellérrel, és úgy megszabdalta, hogy a nyomorult soha többé nem tud kardot venni a kezébe.
A megrendelők elégedettek voltak, és a Mészáros kezdte magát a helyi társadalom hasznos tagjának tekinteni.
Rájött, hogy sűrűn kell templomba járnia. A genovaiak ezt fontosnak tartják, arról nem is beszélve, hogy számukra minden spanyol nemes fanatikus katolikus. Ez szinte ismertetőjele az összes hidalgónak.
A Mészáros belátta, hogy alkalmazkodnia kell. Nem törődött ugyan a vallással, Istenben meg nem is hitt, de nevetségesnek tartotta volna, ha éppen emiatt fognak gyanakodni rá. Azt már nem.
-         Vasárnaponként misére fogunk járni! – mondta Beppónak valamelyik reggel.
A fiú ijedten nézett fel.
-         Muszáj, signor?
-         Muszáj, fiam. Nem lennénk jó spanyolok, ha nem járnánk.
-         Nekem nem kell, engem úgyse tartanak spanyolnak.
-         Egy spanyol úr szolgája vagy, és jössz. A spanyol nemesek nem járnak egyedül.
Így aztán Beppo is ott unatkozott ezen a vasárnapon a genovai Szent Lőrinc-székesegyház súlyos, több emeletes oszlopos árkádsorai alatt a gazdájával.
-         Tedd, amit én! Amikor térdelek, térdelj, ha imádkozom, imádkozz! Semmiképpen se állj, mint a faszent!
Beppo megadóan utánozta az urát.
A mise hosszú volt, nehezen akart vége szakadni. Beppo kukkot se értett a sok latinból, unta keservesen. Jobban szeretett volna a két utcával arrébb lakó vén kalaposmester Gina lánya körül sürgölődni, és neki most itt kell agyonütnie Isten drága vasárnapját ebben a nagy templomi hodályban, és hallgatnia kell egy vén bakkecske latin kornyikálását.
Gina özvegyasszony volt, a harmincas éveinek a végéhez közeledett, megtetszett neki a fiú, és elhatározta, hogy bevezeti a szerelem rejtelmeibe. Elvárta, hogy Beppo még a gazdája előtt se meséljen róla.
Gina meg az apja egy sokkal kisebb templomba jártak, ahol lényegesen rövidebb volt a mise. Részeges öreg ferences prédikált ott, néha mise közben elszunnyadt, ilyenkor a hívek csöndesen kereket oldottak.
Beppo felvetette, hogy mehetnének ők is oda.
-         Szó se lehet róla – hárította el a Mészáros. – Indulj, mert nyakon váglak!
Még mit nem! Senor Olivarez spanyol nemes, nem járhat akármilyen templomba, neki a katedrálisban a helye.
Beppo nem merte tovább forszírozni a másik templomot. Kár volna beleszaladni néhány pofonba.
Amikor végre befejeződött a mise. A fiú sugárzó arccal ballagott kifelé a tömegben, egy lépésnyire a gazdája mögött. Csakhamar végre otthon lesznek, és ő talál rá ürügyet, hogy elszabadulhasson végre Ginához.
A Mészáros nem sietett. Lassan lépdelt, ahogy egy vérbeli spanyol nemeshez illik. Spanyol szabású fekete öltözék volt rajta, az oldalán tipikusan olyan rapír, amit leginkább a spanyolok használtak. Méltóságteljesen bólintott egy-egy előkelőségnek a tömegben. Időnként gáláns mozdulattal engedett maga elé egy-egy hölgyet.
Beppót ilyenkor a guta kerülgette. Kivárni, amíg az orrát fennen hordó perszóna lassan eldöcög előttük, mint valami vén taliga, vagy elpipiskedik, mint egy elkényeztetett páva. A pokolba velük! Csak jussanak ki végre a tömegből. Alig várta már, hogy a régi kikötő környékére érjenek.
-         Senor Olivarez!
A Mészáros csodálkozva nézett szét. Ki szólítja?
-         Ki volt az, Beppo?
-         Nem tudom, uram.
A Mészáros megállt, a tömeget figyelte.
Beppo kétségbeesett arccal állt meg mellette. Ki az ördög keresi a gazdáját? Ha megállnak itt beszélgetni, estig se juthat Gina combjai közé.
-         Senor Olivarez! Senor Pedro de San Carlos Olivarez!
-         Itt vagyok! Ki szólít?
Hirtelen kiürült körülöttük a tér.
Ötlépésnyire spanyol megjelenésű katonatiszt állt mellvértben, páncélgallérban, spanyol sisakban, kardosan. Mögötte két marcona katona szintén karddal.
A Mészáros agyában egymást kergették a gondolatok. Talán valami bosszúálló küldöttség? Ha értenek a harchoz, ő elveszett. Egy szál rapírja van három harcedzett katona ellen. Küldje a gyereket fegyverért? Az egyik azonnal megölné Beppót.
Folytatom.