Egy nagy hatalmú király lenézett egy férfit, aki szegénységi
fogadalmat tett. Az illető tisztes szegénységben élt a családjával,
keresményéből csak annyit tartott meg, amennyire feltétlenül szükségük
volt, a többit szétosztotta a nincstelenek között. Indiának azon a
vidékén akkor tisztes szokás volt a vagyongyűjtéstől való efféle
tartózkodás. A férfi köztiszteletben állt.
A király megvetette a mondott férfit, és szinte egyetlen alkalmat sem
szalasztott el, hogy gúnyolódhasson vele. Ő maga hajszolta a vagyont,
szipolyozta a népet, és a bevételeit főleg semmiségekre és tivornyákra
herdálta el.
Egy napon a mecset előtt a király kísérete szinte belebotlott a
szegénységi fogadalmat tett emberbe. A férfi a családjával együtt éppen
most lépett ki a templomból, és békésen indultak volna hazafelé. A
király kihajolt a gyaloghintójából, és durván rájuk ripakodott:
- Neked is lehetne gyaloghintód, te ostoba! Lehetne, ha nem adnám
mindent a csőcseléknek! Akkor nem kellene gyalog járnod, te háborodott
elméjű kutya!
Az ember megállt, álltában keményen kihúzta magát, de nem felelt. Családja rettegve húzódott köré.
- Neked szóltam, fickó? Nem hallottad? Nem kellene gyalog járnod, ha több eszed lenne!
- Ha Isten úgy akarja – felelte csendesen a másik.
A király nagyot nézett.
- Csak nem felelni kegyeskedtél uralkodódnak? – kérdezte gúnyosan.
- Ha Isten úgy akarja.
- Azt mondtam, nem kellene gyalog járnod, ha több eszed volna.
- Ha Isten úgy akarja.
A király összevonta a szemöldökét.
- Mit jelent az, hogy “ha Isten úgy akarja”?
- Azt jelenti, felség, ha Isten úgy akarja.
A király arca elsötétült.
- Kivégeztetlek, ha nem magyarázod meg.
Az ember vállat vont.
- Akkor is kivégeztetsz, ha megmagyarázom.
- Istenre ígérem, nem! – háborodott fel a király. – Mind a tanúim
vagytok! – szólt rá a kíséretére. – Tanúim vagytok! Ennek az embernek
nem esik bántódása, ha megmagyarázza nekem a szavai értelmét.
Amikor mind várakozásteljesen köré gyűltek, a király látta, hogy sok járókelő is megáll.
- Halljam hát! – fordult az emberhez. -Mit jelent, hogy “ha Isten úgy akarja”?
- Megszólítottál, uram – felelt amaz. – Amikor azt mondtam, “ha Isten
úgy akarja”, arra gondoltam, hol állok én hozzád viszonyítva.
- És hol állsz?
- Hatalomban mögötted, a halálban melletted, Isten ítéletében – előtted.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése