KÉTSZÁZHUSZONHATODIK RÉSZ
Íródott Nyuzga javaslatára
Néhány perc szünet után ismét rámordult a fogolyra:
- Halljam!
- Miből gondolja, hogy bármi lényegeset is tudhatok, admirális asszony?
Talán időt akart nyerni, de Karen nem hagyta:
- Majd én eldöntöm, mi a lényeges! Halljam!
Olyan fenyegető tartásban állt a fogoly előtt, hogy Eastman megszeppent.
- Igen, igen.. – makogta. – Máris mondom.
- Halljam!
Mivel a fogoly ijedten pislogott, Karen folytatta:
- A Rodney csatahajót a szövetségi hatóságok hivatalosan
veszteséglistára tették, a nyilvánosan elérhető adatok szerint
ütközetben pusztult el. Ennek némileg ellentmond, hogy ugyanazon
nyilvánosan elérhető adatok szerint a hajó soha semmiféle harci
cselekményben nem vett részt.
Pillanatnyi szünetet tartott, közben Eastman arcát kémlelte.
- Utána megtudtuk, gyakorlatilag még mindig a nyilvánosan
elérhető forrásokból, hogy éppen ez a csatahajó volt Williams admirális
utolsó zászlóshajója.
A fogoly még mindig hallgatott.
- A végén kiderült, most már nem a nyilvánosan elérhető
forrásokból, hogy a Rodney csatahajó fedélzetén hibernálták „Dúvad”
Williams admirálist, valamint a törzskarának számos tagját. Amikor a
Rodney a birtokunkba került, önt itt találtuk, mint a legénység egyik
tagját.
A fogoly bólintott:
- Természetesen – kezdte már higgadtabban. – mindent elmondok
önnek, admirális asszony, amit tudok, de attól tartok, ez rendkívül
kevés.
- Előbb halljam!
- Annak idején, a Nagy Lázadásnak nevezett eseménysorozat
vége felé készült el a szövetségi erők legújabb csatahajója, a BB-58 UNS
Rodney. Akkoriban már semmiféle harci cselekmények nem folytak, de a
szövetségi erők fejlesztése továbbra is tartott. Ennek a grandiózus
fegyverkezési programnak a keretében épült meg a Rodney. Voltaképpen
mindenki természetesnek tartotta, hogy a főparancsnok a legújabb
csatahajón rendezi be a főhadiszállását.
Szünetet tartott. A többiek hallgattak.
- Tovább! – szólt rá könyörtelenül a szőke nő.
- Mint már mondtam, nem voltak már akkoriban harci
cselekmények. A szövetségi kormányzatban is jócskán akadtak már olyanok,
akik megkérdőjelezték a csatahajó-program további folytatásának
szükségességét. De a helyzet korántsem volt egyértelmű, és a
fegyverkezés folytatása felett lényegében mindenki napirendre tért.
Újabb szünet.
- Halljam tovább!
- Röviddel a béke bejelentése után értesült a világegyetem
Williams admirális haláláról. Természetesen senki sem hitte el a
hivatalos verziót.
Karen bólintott. Erről már sokat hallott.
- Csaknem a halálhírrel egyidőben derült ki, hogy a
szövetségi flotta veszteséglistára tette a BB-58 BNS Rodney nevű harci
egységét. Az égvilágon mindenki egybekapcsolta a két hírt, és az összes
mértékadó hatalom úgy értelmezte, hogy a szövetségi kormány
elpusztította renitens admirálisát a hajójával együtt.
- Logikus következtetés – vetette közbe Ed Philips. – Van még, aki mindig így tudja.
- Tovább! – recsegte Karen.
A fogoly ivott egy kortyot, és folytatta:
- Ezen mindenki napirendre is tért volna. Valószínűleg
véletlenül derült ki, hogy a Rodney továbbra is létezik, továbbra is a
szövetségi hatóságok tulajdonában van, akik kis létszámú, de tökéletesen
megbízhatónak tekintett személyzet felügyelete akart rejtették el az
Univerzum egy távoli sarkában.
Ed Philips felfigyelt.
- Ez az értesülés hozzám eddig nem jutott el.
- Teljesen tisztázatlan, hogy az információ hogy került
nyilvánosságra – magyarázta Eastman. – Egyetlen hírszerző szervezet sem
nyomozott a Rodney után. Azt hitték, ami nincs, azt nem is kell keresni.
Valamilyen alacsony beosztású személy indiszkréciója következtében
azonban kiderült, hogy a hajó továbbra is létezik.
- Igen?
- Igen, admirális asszony. De még mielőtt a hír jelentőségét a
mértékadó körök megemésztették, még sokkal cifrább dolog történt.
- Micsoda?
A fogoly kényszeredetten elmosolyodott:
- Nyoma veszett a hajónak, asszonyom.
Folytatása következik.
2013. július 19., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése