Az igazságos büntetés

Harun al-Rasid egyik fia egyszer felháborodottan panaszkodott az édesapjának. Az egyik főtiszt fiával támadt nézeteltérése.
- Édesanyámat szajhának gyalázta!
A kalifa csendesen ránézett. A bevádolt fiú apja igen kedves embere volt, és láthatóan megijedt, hogy a fia veszedelembe került. Bízott azonban az uralkodó igazságos döntésében.
- Milyen büntetést javasolsz, fiam?
- Űzd el őt az udvarból, atyám. Én ezt tartanám helyesnek, de ezek a bölcsek mást javasolnak.
- Bölcsek? Miféle bölcsek?
- Velük konzultáltam, atyám.
- Lépjenek közelebb.
Harun al-Rasid elnézte a három nagy szakállú törvénytudót, fia fogadatlan prókátorait. Nem tetszettek neki. Az első fontoskodó bürokratának, a második könyörtelen senkiházinak, a harmadik kapzsi himpellérnek tűnt.
- Milyen büntetést javasoltok?
- Főbenjáró vétket követett el a bűnös, a büntetés csak halál lehet – Mondta faarccal az első. – Gyors és fájdalommentes kivégzési módozatot kell találnunk a számára. Úgy gondolom..
- Köszönöm, elég ennyi! – fojtotta bele a szót Harun al-Rasid.
Előlépett a következő. Alattomosan mosolygott.
- Ki kell vágatni a nyelvét, felség! Úgy gondolom…
Harun al-Rasid egy intéssel megállította.
Jött a harmadik. Heherészett.
- Nem szabad embertelennek lennünk, felség.
Az uralkodó felfigyelt.
- Helyette bírságot javasolnék – folytatta a törvénytudó. – Fizessen annyit, hogy koldusbotra jusson. A bírságból jusson a bírónak és a tanácsadónak is, valamint…
A kalifa rosszalló arckifejezéssel hallgattatta el.
- Távozhattok!
A három törvénytudó Harun al-Rasid szeme villanását látva úgy érezte, jobb, ha minél gyorsabban elhordja az irháját. Szinte futottak.
Harun al-Rasid a fejét csóválta.
- Melyiknek adsz igazat, atyám? – kérdezte a herceg.
- Egyiknek sem, fiam. A büntetésnek arányban kell állnia az elkövetett bűnnel. Ha nem így van, a bűnös oldalára kerül az igazság.
- Akkor mi legyen a büntetés, atyám?
Harun al-Rasid ravaszul elmosolyodott.
- A legszívesebben azt mondanám, szidd te is az ő anyját, fiam.
- Azt nem tehetem, atyám – ijedt meg a fiatalember.
- Miért nem?
- Mert a parancsodra tüstént megpálcáznának.
- Jól sejted, fiam.
- Ráadásul sokkal keményebben, mint ahogy más apák teszik a fiaikkal.
- Mert minél magasabban áll valaki a ranglétrán, annál nagyobb a felelőssége, fiam.
A közelben álló főember – a herceg édesanyját szidalmazó fiú apja – tüstént kifelé indult, de a szultán erőteljes hangja megállította:
- Hová sietsz, barátom?
- Megyek, hogy nádpácával igazítsam tisztességre a fiamat, felség.
- Állj, barátom! egyelőre ne bántsd a fiút, csak fenyegesd vele, de nagy nyomatékkal. Ha újra elkövetné, akkor kell a nádpálca, de akkor irgalom nélkül.