Amikor még bajjal járt

Andrássy Gyula gróf Petőfivel egy esztendőben született. A szabadságharcban a pákozdi csatától kezdve részt vett, a tavaszi hadjárat végén ezredessé léptették elő.
A nyári hadjárat elején Batthyány Kázmér diplomataként külföldre küldte. A bukás után Haynau főbűnösnek nyilvánította, távollétében halálra ítélték, és "in effigii" fel is akasztották.
Ő volt a kiegyezés utáni első magyar miniszterelnök. Később az Osztrák-Magyar Monarchia vezető politikusai közé emelkedett, közös külügyminiszter volt.
Valamikor a hetvenes évek végén hivatalos vacsorán vett részt egy budapesti intézményben. Az elnök pohárköszöntőt mondott a királyra, mire mindenki kötelességtudóan felállt az asztaltól.
Azaz, csak felállt volna...
Ketten ugyanis ülve maradtak. Akkoriban ugyanis némely közéleti emberek divatba hozták, hogy haragban vannak a királlyal, és a duzzogást ilyen protokolláris módon űzték ország-világ előtt. Kockázattal nem járt. Igazi üres, tartalmatlan kuruckodás volt.
Néhányan nehezményezték a ripacskodást, valaki szóvá is tette. Andrássy csak legyintett.
- Ne bántsátok őket! Magam is műveltem ilyesmit.
Az elnök hitetlenkedve nézett a mindig udvarias grófra.
- Kegyelmes uram, te? Ugyan, mikor?
- Amikor még bajjal járt.