A Távozónak

(D. L. Kollégám emlékére, Akivel néhány napja még vidáman beszélgettünk)

Csak néhány évvel voltál öregebb…

——–

Az Élet elpereg…

Nemrég zimankós téli reggelek

Vonultak erre; sivár, ősz sereg,

S az udvaron

Didergő hajnalon

Ha nem volt még kolléga, se gyerek,

Az első közt

Találkoztam Veled…

Csak néhány évvel voltál öregebb…

———

Én még sok hajnalon át

Ott leszek,

Ébrednek az egek,

Ásítanak a szürke fellegek,

S minden hajnal üres lesz

Nélküled.

Csak néhány évvel voltál öregebb.

———-

Nem tudtad kivárni, hogy más legyen,

Hogy földön és hegyen

E szent hazában egyszer jobb legyen,

Se azt, hogy orvos legyen a Gyerek,

A nyugalmadért

Irigyeltelek…

Csak néhány évvel voltál öregebb…

——-

Nem várnak többé fénysugár-körök,

Se meghitt örömök,

S bár a Lét örök,

A Folyam már Nélküled hömpölyög.

——-

Kint eső csepeg.

Csak néhány évvel voltál öregebb…

——-

Te mondtad, hogy mi mind így távozunk,

Míg élünk, dolgozunk,

Tűrünk és adunk,

Nem alkuszunk;

S amíg csak kék az ég,

Ez a leírt, kirabolt nemzedék,

Amíg csak szíve dobban,

Teszi a dolgát mindenkinél jobban.

——-

Az éj sír és remeg.

Csak néhány évvel voltál öregebb.

——–

Amikor minden holt,

Koholt,

Kimódolt,

S a hazugság az égre lovagolt,

A mi életünk

Még

Igazi

Volt.

——-

Most köd van és hideg.

Csak néhány évvel voltál öregebb…

———

Átkeltél oda, ahol Nemlét ragyog,

Nincsenek holnapok,

Se hónapok,

És nem gyalulnak a hétköznapok;

Ahol az Idő önmagába visszatér,

S a Léttel kézen fogva

Andalog.

——-

Fent ólmos fellegek.

Csak néhány évvel voltál öregebb.

——–

Te nem jössz a naplóért már soha,

S kezed nyoma

A tétova

Kamasz-sorsoknak kósza dzsungelében

Nem pénzért,

Többért:

Az Életért;

Embert érlel,

Míg élni van miért.

—–

A telihold szomorú és kerek.

Csak néhány évvel voltál öregebb.