A tudálékosság nem mindig ajánlott.
—————
Egy afrikai országban ki akarnak végezni négy lázadó értelmiségit. Az orvos, az ügyvéd, a tanár és az elektromérnök a siralomházban várakoznak, a hozzátartozóik már nagy sírás-rívás közepette búcsút vettek tőlük.
Az Egyesült Államokból importált használt villamosszék működése már nem tökéletes, a kezelőszemélyzet képzettsége is kívánnivalókat hagy maga után.
Az elnök-diktátor kegyelmi rendelete értelmében szabadon kell bocsátani azt az elítéltet, akit elsőre nem sikerül kivégezni.
Behozzák az orvost.
- Az utolsó szó jogán akar mondani valamit?
- Nem.
Beültetik a székbe, a gép nem működik.
- Elmehet!
Az orvos örömkönnyekkel a szemében távozik.
Hozzák az ügyvédet.
- Az utolsó szó jogán akar mondani valamit?
- Nem.
Beültetik a székbe, a gép nem működik.
- Elmehet!
Az ügyvéd szinte menekül.
Hozzák a tanárt.
- Az utolsó szó jogán akar mondani valamit?
- Nem.
Beültetik a székbe, a gép nem működik.
- Elmehet!
A tanár nem is bírja leplezni megkönnyebbülését. Iszkol, mint akit puskából lőttek ki.
Behozzák az elektromérnököt.
- Az utolsó szó jogán akar mondani valamit?
- Igen. Maguk hülyék. Ha a kék és a piros vezetéket kicserélik, működni fog!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
:)
VálaszTörlésEgy elismert sebészprofesszor egy ügyeskezű fiatal asszisztenst vesz maga mellé, akinek az elméleti tudása még hiányos, ezért műtét közben mindegyre elakad, és irányításra szorul.
Történt egyszer, hogy éppen az idős professzor került a műtőasztalra, és tükörből figyelte-követte a fiatal kolléga munkáját. Az, szokásához híven elakadt, és segélytkérően nézett a mentorára. Erre megszólal a professzor:
- Na, látja? Látja, hogy megint csak elakadt? De most ki fog súgni magának, fiatalember, most ki fog súgni?