Vihar után

Fáradt-zöldből - üdezöld,

Felsóhajt a fű, s a föld,

A por sárba gyúrva már,

Száll a pompás illatár.

——

Öt perce múlt - milyen rég…

Zengett-zúgott fent az ég,

S fésületlenül szakadt

Fejünkre az áradat.

—–

Csupán röpke pillanat,

S minden más pályán halad,

S míg mindent megérthetünk,

Véget ér az életünk.