Czipó főtörzs elvtárs televíziót vásárol

1980 körül Czipó főtörzs elvtársat áthelyezték egy másik helyőrségbe. Ennek okát jótékony feledés borítsa; sokadik fenyítése volt ez már a derék tiszthelyettesnek.

Az új helyőrség parancsnokai szívélyes viszonyban voltak a kisvárosban ideiglenesen állomásozó szovjet gépesített alakulat tisztjeivel, minekutána gyakorta vodkáztak együtt esténként a tiszti klubban.

Czipó főtörzs elvtárs - aki valamelyest törte az oroszt - ezáltal kivételezett helyzetbe került; egyszerű ügyekben tolmácsolhatott a századparancsnoka számára. Ez általában rövid közjáték volt, mert a századparancsnok komoly rutinnak rendelkezett azon a téren, hogyan kell magát a sárga földig leinnia minél rövidebb idő alatt.

Ahogy a századparancsnok harcképtelenné vált, Czipó főtörzs is derekasan inni kezdett. Nem a saját számlájára: ilyenkor Viktor Ivanovics Ribakov őrnagy elvtárs fizette, aki szokása szerint nem mulasztotta el hosszasan elmesélni Czipó főtörzsnek, hogy édesapja, Ivan Ivanovics Ribakov gárdaszázados, egy lövészzászlóalj parancsnokának politikai helyettese miként vezette “Utánam kommunisták!” kiáltással, egy szál géppisztollyal egysége maradékát a német fasiszták túlerőben lévő gyalogsága ellen, és milyen szép ünnepség keretében vehette át özvegy édesanyja a hőstettért járó “a Szovjetunió Hőse” aranycsillagot. Czipó főtörzs elvtárs ebből szokása szerint egy szót sem értett, de nagy figyelemmel bólogatott, és igen meghatott képet vágott.

Czipó főtörzs elvtárs egyre nagyobb megbecsülésnek örvendett, és - miután nőül vette egyik parancsnoka ötvenegy éves hajadon nővérét - hamarosan szép kertvárosi házba költözött.

Szokása lett vasárnaponként kijárni a piacra, alkudozni, vásárolgatni. Elvégre tekintélyes ember lett, olyan, akinek ez dukál.

Egy novemberi vasárnapon tejfelesszájú, kese szovjet tizedest pillantott meg az árusok sorában. De nem krumplit árult, nem is téli almát, hanem - szovjet színes tévét.

Az nagy dolog!

Vajon, mennyiért adja?

- Já Grisá! - mutatkozott be az orosz.

- Wieviel kostet?

Czipó főtörzs röpke félóra alatt rájött, hogy oroszul nem így mondják. Utána kiderült, hogy hatezer Ft. Neki - egyenruhájára tekintettel ötezer.

Ötezer forint szép summa. csakhogy: a színes tévé meg színes tévé. SECAM ez is, mint az otthoni fekete-fehér, a vénséges Orion Delta.
Czipó főtörzs büszkén vitte haza. Ez volt első szerzeménye a házasságban. Az asszony is megenyhült, anap kevesebbet zsémbelt vele.

Teljes hétig tartott az idill.

A következő vasárnap reggel szovjet Uaz állt meg a ház előtt. Mord arcú százados érkezett pisztolytáskában, antantszíjjal, mögötte két géppisztolyos baka. A menet végén egy őrmester hozta Grisát - a fülénél fogva.

Se szó se beszéd, betódultak a házba, Czipó döbbenten bámult, a felesége ijedten rebbent el az útból.

Egyenesen a szobába mentek, fogták és összecsomagolták a tévét. A szigorú tekintetű százados a házigazda szeme láttára hatalmas pofont kent le Grisának. Akkorát, hogy Czipó főtörzs elvtárs maga is az arcát kezdte simogatni, mintha ő kapta volna.

Az oroszok szó nélkül távoztak - a tévével együtt.

Czipó főtörzs elvtárs ideges volt. Persze, hogy tudnia kellett volna, hogy a tévé lopott. Fene bánja az ötezer forintot, csak ne legen vizsgálat, ne indítsanak ellene orgazdaság miatt eljárást, ne fenyítsék meg.

Hogy az asszony mit fog mondani?

Ajajj…

—–

Eltelt egy hónap is, mire Czipó főtörzs elvtárs újra kimerészkedett a piacra.

Ahogy a középső sorhoz ért, földbe gyökerezett a lába.

Ott volt Grisa.

Megint árulta a tévét.

Ugyanazt a tévét.