Szőke nő zűrben az űrben - LX.

HATVANADIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára



A járműben nem ült sofőr. Boyar a hátsó ülésre ültette Karent, és maga is mellé telepedett. Aztán akkurátusan elővette távkapcsolóját, és elindította a légpárnást.

- Üdvözlöm az Ekhidna felszínén, Miss Karen Bozchana Kadlecikova.

Karen undorodott a férfitól és bájvigyorától.

- Hol van Mr. Morgensohn? – kérdezte türelmetlen hangon.

- Azt én is nagyon szeretném tudni, Karen. Tudja, lenyomoztattam magát. Tudom, hogy nem szociálterrorista. Feltehetőleg nem is ügynöke senkinek.

A légpárnás sivár pusztaságon rohant velük.

- Maga okos nő, Karen. Az ilyen ritkaság. Máris nagyon sokat tud, sokkal többet annál, amit egy közönséges földi hivatásos barátnő tudhat. Régen megölték azt, aki túl sokat tudott. Maga viszont máris annyit tud, hogy nem szabad megölni.

Karen mély lélegzetet vett.

- Hogyan működik a térmanipulátor, Mr. Boyar?

- Azt hittem, magától is rájött. Talán mégsem annyira okos.

- Oda se neki, Mr. Boyar, hátha buta vagyok. Ön elhozott minket ide, erre az állítólag Ekhidna nevű égitestre. Mert ide akart hozni.

- Azt gondolja, az akarat működteti?

Karen akaratlanul is megrázta a fejét. A következők anélkül szaladtak ki a száján, hogy végiggondolta volna a mondandóját. Ahogy kimondta, szerette volna visszavonni:

- Nem pusztán akaratlagosan, arra ön nem volna képes, Mr Boyar. A térmanipulátor egyszerűen visszahozta önt egy helyre, ahol már járt.

Boyar az ajkába harapott, Karen pedig azon törte a fejét, hogyan hasznosíthatná a frissen szerzett információt. Voltaképpen Boyar tekintetéből jött rá a megoldásra.

Kinézet az ablakon, és elállt a lélegzete. Meseszép tájon, erdős dombhátak között rohant velük a légpárnás. Szívfájdítóan gyönyörű, hatalmas fák között suhantak. Nem, ez nem a Föld. Ott ilyen nincs. Ez a szépség egyedüli, és bennszülött. Ez csak itt terem. Ez másutt nincs.

Zöld volt a táj a buja növényzet, a méltóságteljes koronájú fák, a tombolva zöldelő cserjék áthatolhatatlan rengetege. Zöld, de nem akármilyen zöld. A földi szem számára teljesen szokatlanul, nyíltan, élesen és tmbolóan zöld. Valami őrülten zöld.

Nézett ki az ablakon, és közben lázasan járt az agya. Tudta, hogy valamire itt rejlik a megoldás. Ez itt a szeme előtt a sok közül az egyik rejtély kulcsa. De melyiké? Melyiké és miért?

A szépség a rejtély kulcsa. De miért? A szépség a rejtély kulcsa, a titok nyitja. De miért?

Boyar önelégült képpel bámult rá, láthatóan teljesen félreértette. A buta liba rácsodálkozik a világra. Éppen kiszabadult a rabszolgaságból, és gyönyörködik az érintetlen – vagy csaknem érintetlen – természetben. Persze, hiszen a nők szentimentálisak.

Mire kulcs ez a látvány?

Aztán hirtelen megértette…

Ez a csodaszép táj a bolygó eredeti állapota.

Akkor mi volt az a sivár pusztaság, ahonnan indultak?

Hát persze!

A térmanipulátor!

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.