Field Marshal Lord Roberts jóvágású brit katonatiszt volt; kékvérű, aki igazából csak a született brit arisztokratákat vette emberszámba. Szigorú pillantásával, előkelő metszésű arcával, hideg mosolyával, gondosan nyírott bajszával és spanyolszakállával, nemes tartásával, tisztes ősz fejével, makulátlan vörös kabátjával, marsallbotjával a századfordulón ő volt az angol tábornok mintaképe.
A legelőkelőbb iskolákat végezte, és a lehető legelőkelőbb műveltséget szerezte. Mélyen otthon volt az elméleti haditudományokban, hadgyakorlatok rettegett terepasztal stratégájaként minden hadijátékban legyőzhetetlennek bizonyult.
Kedvenc témája a hadicsel volt. Beosztottait órák hosszat képes volt szórakoztatni saját korábbi hadicseleiről szóló történetekkel.
——–
A búr háborúban főparancsnoki beosztást kapott. Hamarosan meggyűlt a baja a legtehetségesebb búr parancsnokkal, a mosolygós, de mindig kopott ruhában járó Christiaan de Wet tábornokkal.
Lord Roberts elsöprő túlerővel rendelkezett, de lassan rá kellett döbbennie a keserű valóságra - a túlerő sem nyer önmagától. A kopott lázadó sorra rászedte a beosztottait, pedig mind született arisztokrata volt, és mindegyiken nagyon jól állt a piros kabát.
Lord Roberts tehát felkerekedett, és maga indult a lázadó ellen. Már azt is tudta, melyik cirkáló fedélzetén fogja megláncolva Őfelsége színe elé hurcolni.
Roppant ravasznak érezte magát. Úttalan utakon, vízmosásokon és sívó pusztaságon keresztül lopakodott de Wet közelébe, nagy ívben bekerítette a fejlettebb haditudománnyal dacolni merészelő nyegle lázadót.
Egy ködös novemberi reggelen célhoz ért. Az előőrs parancsnoka jelentette, hogy rábukkantak az ellenség táborára.
- Indulás! - parancsolta Lord Roberts. - Meg ne lógjon! Csendben hatoljunk be a táborukba. Aki kilép a sátrakból, szuronyt kapjon a mellébe!
Az élzászlóalj elindult, Lord Roberts azonban még gyorsan vissza fordult, és előhúzta díszes tükrét. Szemrevételezte, hogy’ fest majd vörös kabátján a Victoria Kereszt.
Hamarosan egy búr őrszemre bukkantak.
Az egyik skót őrmester hátulról kapta el a nyomorultat, és brutális harci késével nyomban elmetszette a nyakát.
Illetve…
Csak elmetszette volna.
Merthogy nem őrszem volt.
Csak egy felöltöztetett bábu. Nyakában felirat.
Ez állt benne:
Kedves Lord Roberts!
Kérem, bocsássa meg nekem, hogy éppen most rabolom ki az Ön főhadiszállását. Tudom, hogy nem viselkedem kifogástalan úriember módjára, de a csapataimnak szükségük van a felszerelésre. Mivel az Ön hadseregének most érkezett vadonatúj sátrait is zsákmányul ejtem, kérem fogadja el tőlem ezt a néhány száz rongyos sátrat. Tudom, hogy csekély kárpótlás, de hátha tudják őket használni.
Ilyenkor errefelé hidegek az éjszakák.
Köteles tisztelettel:
Christian de Wet
——–
Fejezzem ki magam még érthetőbben?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése