“- Mire való a tavasz délutánja?”
Mondtad, és arcodon kacaj fakadt;
És, nehogy nyolcvan éves magam bánja:
A számítógép
Egyedül maradt.
——
Az ablakból kíváncsi fény se látta,
Őrt állt ott néhány dévaj, lombos ág;
És boldog vagyok.
Kiröhögne érte
A számító és álszent
Nagyvilág.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése