Szőke nő zűrben az űrben - XLXIX.

NEGYVENKILENCEDIK RÉSZ
Íródott Nyuzga javaslatára
Nagy nehezen felkönyökölt, lerázta a port a hajáról. A sisakja nem volt a fején, nyilván valahol az ösvényen maradt. Talán egy másik világbn. Erich és Bundy Cassidy hanyatt feküdtek, éppen levették a csuklójukról a bilincset. Ed Philips mozdulatlanul feküdt Karen mellett. Egyikükön sem volt sisak. A nő aggódva simította meg az instruktor arcát. Philips erre lassan kinyitotta a szemét. Karen megkönnyebbülten sóhajtott, felnézett – és kővé dermedt ijedtében…

Puskacső meredt rá. Durva és ronda fekete puskacső nagy, brutális csőszájfékkel. Nem elegáns lézerfegyver vagy sugárvető csöve, hanem amolyan régimódi, békebeli gépfegyveré. Hét-hatvankettes kaliberű gépfegyver… szabvány méret. Kitől is hallotta ezt a kifejezést?
- Felállni! – reccsent egy kíméletlen hang.
A következő pilanatban hatalmas, sötét bőrű tenyér nyúlt érte, és talpra rántotta. A három férfit is felhúzták a földről az ismeretlenek.
Hatalmas fekete lóarcba nézett.
- Egy spiné! – mondta a sötét ábrázat tagbaszakadt tulajdonosa.
- Meg három rabszolgavadász a Monsterland-ről! – dörögte egy másik basszus.
- Megbilincselni őket! – zengett egy újabb férfihang.
Karen – miközben durván hátracsavarták a karjait – végigmérte az idegeneket. A hórihorgas és rettentő izmos fekete kolosszusok mindannyian sötétszürke egyenruhát viseltek, zsebeik, kézelőjük, ruháik minden dísze fekete volt. A parancsnokuk azonban rózsaszínnel szegett sötétlila uniformisban parádézott, a szabása azonban teljesen azonos volt a beosztottai által hordott öltözékkel. Derékszíj, fegyveröv, antantszíj, dióhéj alakú rohamsisak, pisztolyok, puskák, bajonettek. Mint a katonásdit játszó óvodások.
A tekintetük azonban goromba volt és ijesztő. Volt valami a szemük villanásában…

Karen megremegett, minden védelmi mechanizmusa azonnal bekapcsolt. Most nem babra megy a játék, a helyzet még annál is sokkal veszedelmesebb, mint amilyennek tűnik. Ezek a férfiak hidegvérű gyilkosok, annyit sem ér számukra az emberélet, mint egy üres töltényhüvely.
Karen igyekezett leplezni a borzongását. Figyelmeztetni kellene a társait.
- Hol vagyunk? – kérdezte Erich, miközben éppen kattant a bilincs hátul a csuklóin.
Karen a legszívesebben rászólt volna. Most nem érdekes, hol vagyunk, ne azzal törődjetek!
A következő pillanatban Erich akkora pofont kapott, hogy a szája szélén kiserkent a vér. Bundy Cassidy – akinek még szabad volt a keze -, erre hatalmas balhoroggal földre küldte a sötétbőrű katonát.
- Gazemberek! – az övéhez kapott, talán a fegyverét kereste.
A lila egyenruhás parancsnok jókora pisztolyt húzott elő, és flegma kegyetlenséggel homlokon lőtte Bundy Cassidyt. Ed fájdalmasan felszisszent, Erich halálsápadtan meredt maga elé. Bundy Cassidy többé nem mozdult.
- Indulás! – akkorát löktek Karenen, hogy a nő csaknem előrezuhant. Mögötte tompa, brutális zaj hallatszott, majd egy fájdalomkiáltás. Talán Ed Philips.
- Egyik se merje kinyitni a száját!
Elhanyagolt gyalogúton baktattak, a fegyveresek körülvették őket. Karen mukkanni sem mert. Csak egyszer tudott finoman hátranézni. Mögötte Erichet terelték, leghátul pedig Ed Philipset.
Karen arcán csendesen peregtek a könnyek. Bundy Cassidy! A kedves jó Bundy Cassidy! Aki egész úton óvta, védelmezte, segítette, az aranyos, jó humorú és végtelenül türelmes Bundy Cassidy…
Bundy Cassidy! Mostantól temetetlen holttest ki tudja, hol…
A menet megtorpant. Karen csendesen sírt, fel sem nézett.
- Felszállni!
Magas építésű, zárt platós teherautó állt előttük. Karen nehezen kínlódott felfelé a meredek lépcsőn, végigtámolygott a koszos platón, és lerogyott a belső részen, a vezetőfülke mögött álló durva, faragott padra. Erich a baljára, Ed Philips a jobbjára telepedett.
Megtermett, sötét bőrű katona mászott fel utánuk hosszú csövű gépfegyverrel.
- Nem beszél! – és rájuk szegezte a fegyvert.
Az ajtó becsapódott, az autó elindult. Karen fásultan üldögélt, a férfiak sem mertek megszólalni. Igen hepehupás úton haladhattak, a kocsi rettenetesen rázott.
Karen lehunyta a szemét. Rájött, sejtelme sincs, hogy milyen irányban haladnak. De már kint sem tudta, melyik irányban lehet az ösvény. Koncentrált, igyekezett magához térni. Életben kell maradnia, és a két férfit is meg kell védelmeznie. Egyelőre ez a legfontosabb. Ki tudja, hová került, kik ejtették fogságba, milyen sors vár rájuk. Nagyon vigyázniuk kell, mert ezek a barmok egy illanat alatt legyilkolhatják őket.
Mint szegény Bundy Cassidyt…
Karen elszunnyadt. Megbilincselt karjai görcsbe rándultak, erre újra és újra felijedt. Az utazás másfél-két óra hosszat tartott.

Kopár udvaron szálltak ki, a hátteret négy-öt méter magas, helyenként rogyadozó kőkerítés alkotta. Karen szállt le elsőnek, és indult volna abba az irányba, amerre lökdösték, amikor felnézett, és földbe gyökerezett a lába.
Hórihorgas bitó meredezett előtte, talán négy-ötméternyire, középkorú férfi himbálódzott rajta. A cipője orra is magasabban volt, mint Karen feje. A nő döbbenten fedezte fel a többi akasztófát¸ bitók hosszú sora meredezett két széles sorban, és mindegyiken egy-egy kivégzett ember. Karen iszonyodva nézte.
A halottak között akadtak ugyan eltérő bőrszínűek is, de a legtöbbjük bizony fehér ember volt.
Karen látta, ahogy Ed Philips észreveszi a kivégzetteket, és ahogy meghűl benne a vér.
Nyolc-tíz újabb katona tódult elébük.
- Mozgás! Befelé!
A következő percben már elhanyagolt, sivár, pókhálós folyosón jártak. Két hosszú folyosó találkozásánál megálltak, az őrség eltávolította a foglyok bilincseit. Utána mindhármukat egy hosszúkás cellába lódtották.
Félhomály volt, fényt mindössze három apró ablak adott, igen magasan, a mennyezet közelében.
Ketten tartózkodtak a cellában. Egyikük, egy elcsigázott arcú öregember az újonnan érkezők elé jött, a másik a legtávolabbi sarokban hevert mozdulatlanul. Talán nem is él, gondolta Karen.
Az öregember szemügyre vette őket.
- Monsterland-ről?
- Ránk van írva? – kérdezett vissza kelletlenül Erich.
- Igen, - mondta az öreg. – meg az is, hogy rossz linket választottatok.
Egyikük sem felelt. Rossz linket? Mi az, hogy rossz linket?
A sarokban heverő másik fogoly megmozdult, lassan felállt, és közelebb sétált.
Karan megdermedt.
Boyar volt.
FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.