Szőke nő zűrben az űrben - LI.

ÖTVENEGYEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Karen befelé mosolygott. Döbbenetes, ahogyan a lehallgatás ténye formálja a lehallgató képzeletvilágát és intelligenciáját. A lehallgatás ténye nélkül sohasem tudta volna eladni a bolygó urainak ezt az emeletes marhaságot.

Résen kell lennie. Ezen múlik az élete.

Miközben egy koszos folyosón taszigálták, igyekezett összeszedni magát, és megpróbálta elemezni a helyzetet.

A linkelés nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a térmanipulátor használatával átugrani egyik bolygóról a másikra; a link a hely, ahol az ösvény megjelenhet. A jelek szerint ez nem lehetséges bárhová, csak oda, ahol ezt valamilyen módon előzetesen kijelölték.

Az itt uralkodó kedves emberek azt szeretnék, ha senki sem jöhetne többé ide. Ő ebben nem tud segíteni, mert sejtelme sincs a térmanipulátorról és annak ahsználatáról. Boyar halálfélelmében sok ostobaságot hablatyolhatott itt össze. Ebben most az a fontos, hogy feltehetőleg elhitette velük, hogy ő Karen Bozchana Kadlecikova a térmanipulátor szakértője, aki képes eltörölni az ide vezető linket. Erre természetesen nem képes, de csak akkor marad némi halvány esélye a szabadulásra, ha továbbra is ezt gondolják róla.

Ennek a bolygónak az urai nyilvánvalóan tájékozatlanok a térmanipulátor dolgaiban. Legfeljebb annyit tudhatnak róla, amennyit az ide tévedt szerencsétlenekből kiszedtek. Mielőtt felakasztották volna őket.

Blöffölni kell.

Karen annyira fáradt volt, hogy teljesen elfelejtett aggódni.

Végigmentek egy hosszú folyosón, onnan kövezett udvarba jutottak. Itt nem álltak akasztófák. Kísérői jó hat-nyolc méter magas kőkerítéshez vezették a szőke nőt, az egyik katona kinyitott egy vasajtót. A túloldalon többé-kevésbé elvadult kert terült el. Fák takarásában szürke felú kastélyféle.

Karen mély levegőt vett. Nagyon meggyőzőnek kell lennie.



Az asztalnál három sötét bőrű férfi ült. Karen felmérte őket.

Az alázatosan sunyi tekintetű fiatalabb férfi lehet az írnok. Nem veszélytelen ember, de itt most ő a legelhanyagolhatóbb a szemében lobogó rettegés azt mutatja; annyi befolyása sincs itt, amennyinek lennie kéne.

A magas, fiatal fickó. Kissé unott tekintet, de előkelő tartás, gondosan kiszámított mozdulatok.

A harmadik férfi láttán Karen agy riadót dobolt. Látszólag jelentéktelennek tűnő, egyszerű ruhát viselő öregember, de ahogy a szemébe nézett – Karen megborzongott.

Ez az ember nem ostoba, jó lesz vigyázni vele. Valószínűleg semmiféle műveltsége sincs, de a tekintetében ülő komor kérlelhetetlenság láttán Karen zavartan nézett félre. Igazából azöreg irányít, a másikat nem is érdekli.

Mindhárom férfi sötétszürke egyenruhát viselt, csak a közkatonák mundérjánál sokkal díísesebbet.

Hellyel kínálták, mire a nő lehuppant a számára előkészített székbe.

- Karen Bozchana Kedlecikova? – kérdezte az írnok.

- Igen. – felelte Karen, miközben arra gondolt, hogy kitartóan ragaszkodnia kell a blöffhöz. Különben bitófa kerül a többiekkel együtt.

Megingott, a fáradtságtúl csaknem összerogyott.

Hogyan lehet túljárni három férfi eszén? Talán csak egyféle módon: igazat kell mondania. Lehetőleg színigazat. Ezek amúgy is kialakítottak róla egy képet Boyar nyomán, neki pedig nem kell azon erőlködnie, hogy saját fontosságát elhitesse velük.

- Ki vagy, és mivel foglalkozol?

Karen mély lélegzetet vett. Következhet a mese. Azazhogy: az igazság.

Lendületesen mesélt. Beszámolt egész előéletéről; csupán néhány apróságot hallgatott el. Hosszan ecsetelte az előéletét, beszélt a FreeMissről, ottani munkájáről.

Látta, hogy megnyúlt arccal tekintenek rá, de folytatta rendületlenül. Öt perc is eltelhetett, mire megelégelték.

- Ebből elég! – mondta a magas, fiatal fickó. – Az igazat akarjuk hallani!

- Az igazat mondtam! – felelte ártatlan pillantással a nő.

A vénember dühödten emelkedett fel.

- Ne merj nekünk hazudni, te ribanc! – ordította. – Nem is sejted, mi mindent tehetünk veled! El sem tudod képzelni, miféle kínok várnak rád, ha nem engedelmeskedsz! Ne merj hazudni!

Alaposan megfeledkezett magáról, ahogy felállva ordítozott, és a nő fölé tornyosult.

Karen ebben a pillanatban átlátott rajta. Az öregember nem hisz neki. De nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy azt hiszi, minden előre kiszámítható. Ha sikerülne ettől a meggyőződésétől eltéríteni, bármi lehetséges.

A dolgok nem szükségszerűen történnek. Karen összpontosított. Élete nagy jelenete következik.

A vénember elbizakodottan ágált és üvöltött tovább:

- Megkínoztatlak, ribanc!

- Hát tegye meg! Tegye meg, de minél előbb, és minél fájdalmasabban! – és keményen farksszamat nézett a vén pojácával.

Torkára is forrasztotta a szót. Az öregember zavartan elhallgatott. Látta a nő szemét. Ez a ribanc pontosan a kínzásra vágyik. Nem azért, mert mazochista. Itt valami másról van szó, itt valami titok lappang.

A vénember elhallgatott és zavartan leült.

A szőke nő tudta, hogy megnyerte az első menetet.

De sejtelme sem volt róla, hogya tovább.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.