Suttog a téli, derengő, sápadt alkonyi szellő;
Tél foga mindent rág, fagy hona lett a világ.
Reszket az éj; didereg dermedten, elkeseredve;
Jégbe rekesztve magát önmaga börtöne lett.
—
Most már pattog a tűz, a vizes fánk végre feladta;
Kályhánk élteti már létünk kis szigetét.
Kint őrjöng a hideg tél, fagyban dermed az udvar;
Kint a való ridege, bent a meleg, meg az élet.
——
Egyszer eljön a zsongó, vágyteli szép tavasz újra;
Enyhül kint a hideg, s jó lesz élni megint.
Lesz még szép kikeletben részed, jó Magyarország;
Jobb kort fogsz látni egyszer, drága hazám!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése