2010. február 28., vasárnap

Falus András: szinte féláron – a tudományos közbeszédről és az oktatásról

Azt írja a hogyishívják:

http://www.fn.hu/tudomany/20100227/falus_andras_szinte_felaron/

“Vészharangot kell kongatni az oktatásban, mert ha nem változik sürgősen meg a magyar iskola, akkor az ország további rohamos balkanizálódása elkerülhetetlen.”

Ezek Falus András akadémikus gondolatai. Nehéz volna vele nem egyetérteni. A balkanizálódást nap mint nap látjuk, érezzük. Ezt minden frontpedagógus látja; csak az tagadja, akinek érdeke van benne, vagy akinek fogalma sincs a valóságról.

Falus András Rubik Ernőt idézi:

„A jó iskola az nem csodát tesz, semmi mást nem tesz, mint hogy segít abban, hogy mindenki olyan legyen, amilyen tud lenni. Senkit nem lehet tehetségesre nevelni, tehát nem lehet tehetséget egy injekcióval belénk plántálni. Viszont a bennünk rejlő különböző tehetséget igenis lehet támogatni és segíteni kifejlődni. Tulajdonképpen az iskolának a legdöntőbb feladatát én abban látom, és azt hiszem, hogy talán ebben a legkevésbé eredményes, hogy segítsen megtalálni önmagunkat.”

A mai magyar iskola igen messze áll attól, hogy a fentebbi követelményeknek megfeleljen. Lényegében vegetál, arra is egyre kevesebb az ereje, hogy önmagát megoltalmazza.

“Sokan és sokszor hangoztatták, hogy tragédiaközeli a mai magyar középiskolai oktatás helyzete, és azonnali változások esetén is évekig kell majd várnunk, míg valami pozitív változás jelét látjuk.”

Ez bizony így van. Nyolc-tíz éve sem volt éppen kedvező állapotban, de a puszta működőképessége akkor még nem volt veszélyben. Az elmúlt évek számos ostoba rendelkezése, meg a hihetetlenül hülye takarékossági kampányok mostanra az anyagi, szellemi és erkölcsi csőd szélére juttatták.

A problémakupac kiterjedése nehezen mérhető fel.

“Egy sor felelőtlen, voluntarista döntés miatt a természettudományi tárgyakat tanító tanárnak jelentkezők száma soha nem látott mélypontra került. Az ELTE-re tavaly, tudomásom szerint egy (!!!) fő jelentkezett fizikatanárnak és a vidéki egyetemeken sem jobb a helyzet.”

Igen, a sok idióta döntés közül egynek ez lett a következménye. Ha minden hatökör intézkedés ilyen módon bosszulná meg magát, az egész világot elöntené a magyar oktatási kormányzat “ihlette” bohózatok tömkelege.

“Az egyetemi felvételiknél zavaros helyzetet teremt az emelt és nem emelt szintű érettségi körüli feltételrendszer átgondolatlansága. Például ott, ahol a biológia kiemelt, ott a kémia nem, ami a tudományok egymásra épülése miatt jelentős dilettantizmusra utal.”

Sajnos a “jelentős dilettantizmus” a témakör minden szegmentumából nagy lendülettel acsarkodik elő.

“A középiskolás tankönyvek (például a biológia) sok esetben az önálló gondolkodásra, testünk ismeretére, a bioszféra teljességének szemléletére való eligazodás helyett teljesen felesleges (és sokszor rég valótlannak bizonyult) részletekkel tömi meg a 14-18 éves fiatalok fejét.”

Ez is igaz, bár nem a tananyag a legnagyobb gond. Már nem.

” Nem úgy kell fejleszteni a középiskolai oktatás színvonalát, hogy átemelünk anyagrészeket az egyetemi oktatásból a középiskolába!”

Hát nem! A tananyag pedig évtizedről évtizedre nagyjából így bővült-srófolódott felfelé - mígnem mostanra lényegében elveszítette a jelentőségét.

A jó tananyag ideje akkor jön el, amikor megfelelő körülmények között adható tovább az azt befogadni akaró tanulóknak.

Hogy ebből a formulából manapság hány tényező hibádzik? Többé-kevésbé mind.

Már az sem érvényes, amit tavaly írtam; a helyzet elképesztő gyorsasággal romlik.

“Egy értelmes középszintű oktatás gondolkodni, eligazodni, kérdezni és kritikusan szűrni tanítja meg a tizenéveseket. Ez a megközelítés szemléleti alapokat teremt, erre az egyetemek, főiskolák rakják majd rá a saját specifikusabb tudásanyagukat.”

Így van. Most azonban már nem lehet itt kezdeni; lejjebb kell menni.

Öt évvel ezelőtt a fentebbi idézet szellemében átszervezhető lett volna a magyar középfokú oktatás, most azonban igen sok teendő akadna külső körökben és bugyrokban, amíg egyáltalán eljuthatunk oda, hogy ez problémaként vetődhessen fel.

“Külön tragédia a politikai (és költségvetési) döntéshozók botrányos alul- (és félre-) informáltsága.”

Szívemből szól. Ki tehet erről?

“Létkérdés a tanártovábbképzés állandósítása, persze ez sosem lesz hatásos (nemkülönben vonzó), a tanárok hatalmas adminisztratív terhelése árnyékában.”

Ez valóban komoly kérdés, de messze nem a legnagyobb probléma. Az iskola lerombolt presztízsét kell helyreállítani - ha még lehet. Ami a tanárok valóban hatalmas adminisztratív megterheltségét illeti; azt az érdemi munka érdekében minimum a felére kellene csökkenteni.

Manapság teljesen az adminisztrációra tevődött át a munka súlypontja. Azt ellenőrizgetik, de szinte hetente. Nem az oktatás minőségét, az oktatók felkészültségét, nem az iskola állapotát, a nebulók tanulási szokásait és kultúráját, tehát nem azt, ami valóban fontos. Hanem:be van-e írva a tavalyelőtti napló, és Kovács Jancsi TAJ-száma szerepel-e a rubrikában. Nem vicc. Ezeket ellenőrizgetik, de örökösen. Az ellenőrsűrűség akkora, hogy - alföldi szólással élve - ha kutyát akarunk botozni, ellenőrt találunk.

Sejtem, hogy miért.

Hogy is szól a közkeletű vicc?

- Miniszterelnök úr vagy egy jó és egy rossz hírem?

- Mi a rossz?

- Önnek rosszindulatú daganata van.

- És mi a jó?

- Fotoshoppal el tudom tüntetni.

Elvégre: ha adminisztratíve minden jól jön le, nincs is semmi probléma a magyar oktatásban…
“Vészharangot kell kongatni? Igen! Ha nem teszünk a középszintű oktatás terén azonnal radikális lépéseket, a húszas, harmincas évek majdani gondolkodó, korszerűen alkotó értelmisége drámaian felhígul egy diplomás konzumidióta réteggel, amely Magyarország további rohamos balkanizálódásához és a gazdasági szférán túl mentális kiszolgáltatottsághoz fog vezetni.”

A folyamat már elindul.

“Ezer Kinizsi sem

Térülhet elébe”?

Majd meglátjuk…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése