Szőke nő zűrben az űrben - XLVI.

NEGYVENHATODIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Az egész testet takaró fekete öltözéket viselő idegenek láthatóan valamennyien férfiak voltak, és mindegyik tagbaszakadt. Láthatóan a legkisebb is nagyobb darab volt, mint Bundy Cassidy.

Keményen, harciasan mozogtak. Helmut Schellenberg összerezzent a láttukra.

- Nyugalom! – súgta neki Ed Philips. – Ha harcolni akarnának, már tűz alatt lennénk. Talán már nem is élnénk! Nyugalom!

Erich, Helmuth habozást látva határozottan előrelépett.

- Én vagyok a vezető! – és kezét nyújtotta az ismeretlenek felé.

A középen érkező idegen – helyzetéből láthatóan ő volt a vezetőjük - erre gépies mozdulattal a sisakjához nyúlt, és valamit hátrataszított, mire előbukkant az arca. Az idegenek sisakja a középkori lovagokéhoz hasonlóan rostélyos szerkezetű volt, sorra hátratolták.

Az ismeretlenek vezetője, vagy inkább parancsnoka – elfogadta Erich kézfogását. Ötven év körüli, szúrós tekintetű férfi volt.

- Joachim Adler ezredes! – mondta pattogó hangon.

Erich is bemutatkozott.

- Szóval te vagy a vezető?

Az egyik ismeretlen közbevágott:

- Nem! Rendes körülmények között te lennél a vezető, Erich, de most itt van veletek a fiatalabbik Schellenberg is! – a parancsnokára nézett, és szabályszerűen jelentett neki:

- Ezredes úr, pontosan úgy van, ahogy az előbb mondtam. Illetve jelentettem. – rövid szünetet tartott. - Jelentem, ezek mindannyian a Monsterland-ról valók. Ez a férfi itt – mutatott Helmutra. – Az egyik híres ottani földbirtokos, Schellenberg fia. Schellenbergék mind közül a legemberségesebb ültetvényesek a Monsterlandon.

- Már meséltél róluk, őrmester! A többi kicsoda?

- Schellenbergék fegyveresei, nyilván szökött rabszolga nyomán indultak el, ezredes úr. Ők maguk is rabszolgák voltak. Ez itt Erich, ez meg itt Bundy. Ezt a férfit – Ed Philipsre mutatott. – és a nőt nem ismerem.

Karen jól megnézte magának a fickót. Tömzsi és mozgékony sárga bőrű férfi volt, húszas éveinek vége felé járhatott.

- Tehát rabszolgavadászok vagytok? – kérdezte Adler ezredes.

- Helmut Schellenberg. – lépett elő Helmut, és kezet nyújtott. – Ti kik vagytok?

- Mondtam már: Joachim Adler ezredes!

- Miféle hadsereg ezredese?

- Itt mi kérdezünk, Helmut Schellenberg. Magyarázza el neki, őrmester!

- Értettem, ezredes úr! – mondta a fickó, és Helmuthoz fordult. – Mark Thores őrmester vagyok! Valaha rabszolga Monsterlandban. A Volterra-ültetvényen.

Helmut bólintott, és láthatóan megkönnyebbült. Egy szökött rabszolga, aki megtalálta a számítását. Nincs miért félnie tőle, hiszen soha egyetlen rabszolgával szemben sem követett el embertelenséget.

- Mi tudjuk, kik vagytok, Helmut Schellenberg, de nektek semmi közötök hozzá, hogy mi kik vagyunk.

A többi ismeretlen súlyosan bólintott.

- El kell indulnotok visszafelé az ösvényen! – mondta parancsoló hangon Adler ezredes. – Ez itt magánterület. Az egész bolygó. Nem maradhattok itt!

- Magánterület? – suttogta Karen szinte csak maga elé.

Ed meghallotta.

- Hallottam már pletykákat magánbolygókról. – súgta vissza Ed. – Ezek szerint léteznek.

- Ki a tulajdonos? – kérdezte Erich, mire Adler szúrósan végigmérte.

- Mi gondod vele? Rátok annyi tartozik, hogy nem maradhattok itt. Meg kell várnotok a következő ugrást.

- A következő ugrást? – kérdezte Karen.

Adler a nőre nézett, mire az egyik eddig néma ismeretlen mondott valamit az ezredesnek, amit Helmut és társai nem hallottak.

- Persze, - nézett az expedíció tagjaira Adler. – hiszen nektek fogalmatok sincs róla, miképp is működik ez a dolog. Őrnagy úr!

- Parancs! – lépett elő a megszólított.

- Kérem, röviden magyarázza meg ezeknek a civileknek!

- Igenis, ezredes úr. – az őrnagy borostás arcú, marcona tekintetű ember volt. – Uraim és hölgyem! Ez az ösvény a térnek igen különösen viselkedő része. Nem tudjuk, miféle jelenség tette azzá. Az ösvény egy nagyjából hatvan kilométeres szakasza egyetlen térhez sem tartozik, mégis a része lehet csaknem mindegyiknek. Körülbelül hatóránként helyeződik át máshová, de csak akkor, ha valaki használja. Ha senki sem közlekedik rajta, nem is történik semmi különös.

Ed elképedt.

- Ha senki sem közlekedik rajta…?

- Úgy van! Csak akkor történnek különleges dolgok, ha emberek mozognak az ösvényen.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.