Szőke nő zűrben az űrben - 161.

SZÁZHATVANEGYEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára


Néhány pillanatig mindannyian hallgattak.
Helmut Schellenberg átszellemült arccal, csaknem boldogan mosolygott, és a hallottakat ízlelgette magában. Karen hallgatott.
-         Még régebbi civilizáció – motyogta egy perccel később Helmut.
A szőke nő Ed Philipsre nézett.
-         Elmondanád, miből jutottak erre a következtetésre?
-         Hogy volt még régebbi civilizáció?
-         Igen.
Ed Philips kényelmesen hátradőlt a székében.
-         Az Atlantisz felfedezését követő négy-öt év során ez még azok számára is nyilvánvalóvá vált, akik kezdetben nagyon makacsul tiltakoztak ellene. Capello segítői úgy vélték, érdekükben áll, ha a felfedezés minél nagyobb nyilvánosságot kap. Akadt közöttük egy sajtócézár is, az ő remekül szervezett médiakampánya volt az, ami már a felfedezést követő hónapokban elsöpörte a szkeptikusokat, és később is féken tartotta mind erőtlenebb próbálkozásaikat. A támogatók kitettek magukért, a sikertől szárnyakat kaptak, táboruk gomba módra gyarapodott. Élvezték a közönség tökéletes szimpátiáját, és ez megsokszorozta erejüket. Kiderült, hogy az emberiség mindig is a magáénak érezte Atlantiszt, az elsüllyedt országot soha nem felejtette el, és nem is mondott le róla.
-         De hiszen ez nagyszerű! – szólt közbe Helmut.
-         Atlantisz mindig is az emberi emlékezet része volt, ezer és ezer legenda beszélt róla, és a világ makacsul ragaszkodott a létezéséhez akkor is, amikor a szkeptikusok újra és újra azt próbálták sulykolni, hogy nem létezett.
-         Érdekes, – mélázott el a szőke nő. – mindig is úgy gondoltam, hogy Atlantisz az emberi történelem fontos része. Mindig próbáltak róla meggyőzni, hogy csak mese, de valahol éreztem, hogy nem az. Sok ember gondolkodott ugyanígy, akikkel erről beszéltem.
Karennek hirtelen Robert jutott az eszébe, aki szilárdan hitt Atlantisz létezésében, ahogy a nőnek nem is egyszer kifejtette. Az emlék nagy erővel tört rá, elhallgatott, és könnybe lábadt a szeme.
-         Tehát Atlantisz nem volt mese! – vágta rá elégtétellel Helmut.
-         Nem volt az – folytatta Ed Philips. – és ez nagyon hamar nyilvánvalóvá lett. A támogatók nem fukarkodtak a pénzzel, hiszen az egész világ érdeklődése kísérte a feltárást, és az így szerzett népszerűségük igen gyorsan kamatozott más téren is. Atlantisz feltárásának története voltaképpen az emberiség legnagyobb reklámhadjárata volt. Egy éven belül teljesen nyilvánvalóvá lett, hogy az újonnan felfedezett civilizáció azonos azzal, amit Platón Atlantisz néven nevezett meg. Azonos azzal, amiről egy másik nagy görög, Szólón eposzt akart írni. Székhelye az Atlanti-óceánban volt, viszonylag közel az európai partokhoz, egy elsüllyedt szigeten.
-         Sziget? – kérdezte Helmut. – Nem kontinens?
-         Hogy lehetett volna kontinens? – nézett rá szemrehányóan Ed. – Azt soha senki komolyan nem állította.
-         Márpedig Platón azt írta, – fontoskodott olvasottságát fitogtatva az ifjabb Schellenberg. – hogy Atlantisz nagyobb volt, mint Líbia és Ázsia együttvéve. Akkor pedig csak kontinens lehetett.
-         Nem – vetette ellen a másik. A görög Libüé nem egészen a mai Líbiát jelentette, hanem annál kisebb területet. Ázsia pedig pusztán a mai Kis-Ázsia neve volt Platón korában. Ebből lett később a római Asia provincia, amiről aztán a legnagyobb földrész kapta a nevét.
-         És Atlantisz nagyobb volt ezeknél? – kérdezte Karen.
-         Nem tudni. Igazából még nem sikerült felmérni, mekkora is lehetett a szárazulat. Az egykori főváros feltárása is roppant összegeket emésztett fel, és nagyon lassan haladt. A többi – főleg Európában és Amerikában zajló – ásatás az egykori atlantiszi birodalom, vagy szövetségi rendszer földrajzi kiterjedését volt hivatott tisztázni.
-         Európában és Amerikában?
-         Igen, több tucat kikötőváros területén megtalálták az atlantiszi kolónia, vagy megszállás nyomait. A tárgyi kultúrájuk félreérthetetlenül azonosítható. Számos cég és intézmény csatlakozott a kutatáshoz, a nagy népszerűségre való tekintettel pedig bőven akadt anyagi támogatás. A legmodernebb módszereket vetették be, a lehető legjobb eszközöket állították Atlantisz kutatásának szolgálatába. Így sikerült egy éven belül igazolni, hogy Platón Atlantiszát találták meg. A nyilvános ünnepséget, ahol a bizonyítékok százait vonultatták fel, gyakorlatilag a világ minden valamirevaló tévétársasága élő egyenesben közvetítette, és milliárdok ültek a készülékek előtt. A következő héten történt a következő nagy áttörés.
-         Mi volt az?
-         Megfejtették Atlantisz nyelvét.

Folytatása következik.