SZÁZHATVANNEGYEDIK RÉSZ
Íródott Nyuzga javaslatára
A szőke nő felemelte a hangját:
- Azt kérdeztem, szó volt-e rajtuk az időutazásról?
Ed Philips kényszeredetten elvigyorodott:
- Ajtóstul törsz a házba, Karen.
- Szó volt, vagy nem volt szó?
Helmut Schellenberg izgatottan várta a választ.
Ed Philips feltette a karját.
- Kérlek, ne siess ennyire, – mondta fáradt hangon. – mert van itt valami, ami még sokkal fontosabb.
- Fontosabb?
- Az időutazásnál? – kérdezte Helmut is.
- Bizony fontosabb.
Ed Philips mély lélegzetet vett.
- Képzeljétek el a következőt: Kirajzolódik az atlantiszi civilizáció mögött egy rég letűnt, sohasem sejtett hatalmas, globális világ fantomalakja. Egy gigantikus árnykép. Egy olyan civilizáció, amelynek felfedezése mindenkit mellbe vág, mert túlságosan hasonlít a miénkre.
Karen Bozchana Kadlecikova türelmetlen mozdulatot tett.
- Ezt már mondtad!
- Igen, Karen, de, kérlek, gondolj bele alaposabban. El tudod képzelni egy ilyen felfedezés lélektani hatását?
A szőke nő elnémult. Igen. Nagyon is el tudta képzelni. Néhány hónappal korábban még sejtelme sem volt róla, fel sem fogta volna a probléma lényegét. Most azonban már…
El tudom képzelni, istenemre, nagyon is el tudom képzelni.
- Igen – szólalt meg váratlanul Helmut Schellenberg. – mindenki azt kérdezné: miért? Miért nem maradt fenn? Hogyan tűnhetett el nyomtalanul? Miért nem hallottunk eddig felőle, miért nem vettük észre?
Ed Philips bólogatott.
- Úgy van. Pontosan ezek a kérdések merültek fel mindenkiben. Gőzerővel indult meg az Elődök Dokumentációjának lefordítása. Szerencsére maguk az elődök helyeztek el olyan szoftvereket, amelyek megkönnyítették a szövegek lefordítását.
Helmut Schellenberg elképedt.
- Szoftvereket? Az elődök?
- Már említettem, hogy globális civilizáció volt.
- De hát szoftverek? Értettek az informatikához?
- Helyenként más utakon indultak, az eszközeik zöme távolról sem kompatibilis a mieinkkel, de nagyon sokat tudtak, helyenként talán kevesebbet nálunk, de számos részletkérdésben sokkal többet.
Karen töltött a poharakba.
- Ott tartottál, – terelte vissza a témához Edet. – hogy sikerült lefordítani az Elődök Dokumentációját.
- Igen, sikerült – sóhajtott a férfi. – és olyan tükröt tartottak a jelenlegi Föld urai elé, amelyben alapvető fogalmak és sablonok értékelődtek át.
Nagyot kortyolt az italából.
- Az Elődök Dokumentációját az ősi globális civilizáció összeomlása után készítették. Részben olyan emberek, akik még látták, még benne éltek. De az utolsó néhány objektumot már olyan emberek állították elő, akik – bár teljes értékű tudományos képzettséget kaptak – de már nem látták, nem éltek benne. Minden szavukból süt a szkepticizmus.
- A szkepticizmus?
- Igen. Hisznek is, nem is abban, amit az előző generációtól hallottak. Aztán a végén – amikor már valószínűleg senki sem volt életben azon generációk tagjai közül, akik még látták a globális civilizációt – az élők nyíltan hitetlenkedni kezdtek.
- Ez mit jelent?
- Előbb csak egy-egy részét kérdőjelezték meg annak, amit az elődeiktől hallottak. Ostobaságnak vagy hazudozásnak minősítették, hogy a régebbi nemzedékek tagjai hosszú utazásokat tehettek idegen tájakon.
Nagyot sóhajtott:
- Tudjátok, milyen reménytelenül sérülékeny egy globális civilizáció? Mennyire nincs tartása? Néhány nemzedéknyi idő elég arra, hogy lényegében nyom nélkül tűnjön el.
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése