A hűtlen váradi feleség

Ez az eset Nagyvárad régi krónikáiban szerepel, emlékezetem szerint talán Ráth-Végh István említette valamelyik könyvében. A jeles kultúrtörténész valami olyan megjegyzéssel summázta, hogy az eset bizonyára párját ritkítja a házasságtörési bűnperek történetében.
Nagyváradon történt, valamikor a XVI. század második felében.
Szabó Pál váradi polgár panaszt tett a felesége ellen. Házasságtöréssel vádolta meg, hogy a céda asszony évek óta titkos viszonyt folytat valami Váradon letelepedett külföldi katonatiszttel, olasszal vagy némettel.
A hatóság nyomozásba fogott.
Nosza, a külföldi pernahajdernek sem kellett több, azonnal kereket oldott, amivel aztán végképp cserben hagyta magyar szeretőjét.
Szabó Pálnéra rábizonyult a vád. Ez pedig elég kemény dolog volt akkoriban, lévén a házasságtörés büntetése: halál.
Erzsók asszony nagy zokogással fogadta az ítéletet, de bizony a bíróság tagjainak a szívét nem tudta meglágyítani.
A síró-rívó-könyörgő-fogadkozó asszonyt feltették egy szekérre, mellé ült a pap, és a paraszti alkotmány nagy zörögve elindult vele a városból a vesztőhely felé.
Út közben kitűnt, hogy Erzsébet asszony a váradiak körében nem örvend különösebb népszerűségnek.
Mi az, hogy nem örvend? Sőt…
A népek talán egyebet is tudhattak Erzsók viselt dolgairól, mert a tömeg összegyülekezvén nemcsak paradicsommal és záptojással dobálta meg a nyomorult fehérnépet, de mindenféle cédának, dedának gyalázta, és közben olyan esetekről kiabált, amelyek nem jutottak a bíróság tudomására.
A vérpad a városon kívül állt, hatalmas bárdjára támaszkodva ácsorgott ott a hóhér.
Mert hogy az ítélet imigyen hangzott:
“Az házasságtörő, kurva asszonyi állatnak feje vétessék!”
Úgy tűnt, Erzsók asszony sorsa perceken belül beteljesedik.
A sikoltozó nőt durva kezek rángatták fel a vérpadra, a hóhérsegédek megkötözték, térdre lökték. Feje a fatönkre került, letépték a ruhája szegélyét, kiszabadították a nyakát.
A vérpaddal szemben felsorakoztak a bíróság tagjai, és a jegyző ismertette az ítéletet. A tömeg egyhangú helyeslése közepette előállt pálcájával a főbíró. A hóhér már emelte a bárdot.
A néma csöndbe magányos férfihang harsant:
-Megbocsátok!
Bizony, Szabó Pál uram ácsorgott a vérpad előtt kialvatlan szemekkel, borostásan, egész testében remegve.
Ha pedig a sértett megbocsát, az ítéletet nem hajtják végre, ez volt akkor a jogszokás.
A főbíró nem állta meg:
- Jól meggondolta kegyelmed? Visszafogadná a hamis, szajha, semmirevaló feleségét? Miért nem keres inkább helyette egy jobbat, egy másikat?
Szabó Pál nem tágított. A hóhérlegények erre kioldozták az elítélt asszony kötelékét. A pap a lelkére beszélt:
- Jó becsülje meg kend magát aztán, ha már ilyen derék ura van!
Erzsók asszony ekkor már szárnyalt, szinte röpült a férje nyakába.
A szóbeszéd hamar elcsendesedett. Szabó Pál hazavitte kegyelmet nyert nejét, attól kezdve boldogan éltek.
Vagy mégse boldogan.
Három év elteltével az asszony panaszolta be házasságtörésért a férjét.
A vád igaznak bizonyult, Szabó Pál uram bizony összeszűrte a levet valami vidéki özvegyasszonnyal. A nő nem is tagadott, mire csúfosan megalázták, megvesszőzték, és pucéron kiseprűzték a városból.
Szabó Pált halálra ítélték.
A városban senki sem vette komolyan az ítéletet, azt hitték, Szabóné igyekezni fog visszaadni urának a jótéteményt.
Vidám sokadalom kísérte Szabó Pált a vesztőhelyre.
Talán a férfi maga is azt képzelte, hogy nem fenyegeti veszély. Kedélyesen elbúcsúzott az ismerőseitől, maga ment fel a vérpadra, és a tönkre hajtotta a fejét. Láthatóan nem félt.
Elhangzott az ítélet. A tömeg nevetgélt. Emlékeztek, három éve Szabó is a legutolsó pillanatban bocsátott meg házasságtörő feleségének. Bizonnyal most is így lesz.
Csak egy vén katona gondolkodott másként. A városi darabontok egyik ősz hajú kapitánya odasúgta az egyik alabárdosnak, miközben a fejével Szabó felé intett:
- Megcsalja szegényt a reménység. Az asszonyi állatok haragja sötét és veszedelmes.
A jegyző felolvasta az ítéletet.
Kuncogás.
Előáll a főbíró a pálcával. El kellene törnie, de még kivár. Hátha csak nem figyel az a fehérnép.
Minden szem Erzsók asszonyra tapad. Várják a megbocsátást.
Erzsók asszony nemet int.
A főbíró eltöri a pálcát.
A bárd lesújt.
Döbbent, néma csend.
Az özvegy felül a férje kocsijára, int a kocsidnak, elindulnak Várad felé.
Végig némaság kíséri
A külvárosban füttykoncert…