Szellemtámc

Ha nagyképű akarnék lenni, azt is mondhatnám rá: kísérleti darab.
———-
Képzeljük el, hogy II. Lajos király nem fulladt a Csele-patakba, nem veszett a mocsárba, és nem is gyilkolták meg.
Lajos király álruhában fogságba esett, a törökök rabszolgaságba hurcolták, gályarab lett, hónapokig húzta az evezőt egy oszmán hadihajón. A török gályát spanyol szövetségben álló toscanai hajósok fogták el, Lajos pedig – mint közönséges kalandor – spanyol földre került, onnan pedig egy galeon fedélzetén az Újvilágba. Ott kitüntette magát néhány ütközetben, később feleségül vette a néhai Moctezuma azték császár egyik unokáját, grófi címet szerzett, gyermekeket nemzett, és negyven évig élt még, zömmel jólétben.
Negyven évvel később, Szigetvár eleste után II. Lajos visszatér. Az immár hatvanéves egykori uralkodó jókora kalamajkát okoz…
Csak rövid részlet, mindenféle poén(le)vadászat nélkül:
——–

1. Jelenet

Miska, Severinus, Lajos, Pablito
PABLITO:

(Félre Lajoshoz):

Szükség van rájuk, uram? Itt vagyunk mi Juanilloval.
LAJOS:

(Félre Pablitóhoz):

Igen. Mindenki tudni fogja, hogy ti hozzám tartoztok, őket meg senki sem ismeri.
(Belép Pista, József és György.)

1. Jelenet

Miska, Severinus, Lajos, Pablito, Pista, József, György
PISTA:
A vitézek, gazduram!
JÓZSEF, GYÖRGY:

(Meghajtják magukat.)

MISKA:
Elmehetsz, Pista!
(Pista el.)

1. Jelenet

Miska, Severinus, Lajos, Pablito, József, György
LAJOS:
Luis de Orientes gróf vagyok, az Újvilágból jöttem. Bornemisza József?
JÓZSEF:
Igen, uram!
LAJOS:
Fügedy György?
GYÖRGY:
Szolgálatára, gróf úr!
LAJOS:
Mindketten Szigetvárnál harcoltatok?
JÓZSEF, GYÖRGY:
Igen.
LAJOS:
Nemcsak katonái, lakosai is voltatok Szigetvárnak?
JÓZSEF, GYÖRGY:
Igen.
LAJOS:
Fogságba estetek?
JÓZSEF, GYÖRGY:
Igen!
LAJOS:
A török feltételesen elengedett benneteket, gyűjtsétek össze a váltságdíjatokat.
(Csönd.)

LAJOS:
Ha jól tudom, a szeretteiteket a pasa túszként tartotta vissza, és borzalmas kínhalált halnak, ha nem viszitek a váltságdíjat.
(Csönd.)

LAJOS:
Kit tartanak fogva? József?
JÓZSEF:
Feleségemet. Kisfiamat. Két lánykámat.
LAJOS:
György?
GYÖRGY:
Öreg édesapámat. Sebesült bátyámat.
LAJOS:
(Pénzes zacskókat vesz elő.)

Ezekben a zacskókban bőségesen van annyi arany, amennyit az új szigetvári pasa követel. Jut belőle nektek és a családotoknak is. Severinus atyát azért kérettem ide, mert neki és a testvéreinek már nagy gyakorlatuk van a törökkel való tárgyalásban, a foglyok kiváltásában. Kérem, atyám!
SEVERINUS:
(Közelebb lép, és átveszi a pénzes zacskókat.)

LAJOS:
Severinus atya ezen a pénzen kivált benneteket, a szeretteiteket és másokat is a török fogságából. Atyám!
SEVERINUS:
(Biccent.)

LAJOS:
Egyetlen feltételem van. Figyelmezzetek rá!
JÓZSEF:
Isten áldja a nagyságos urat, teljesítek én bármit! Köszönöm!
GYÖRGY:
Szolgálatára, gróf úr! Készen állok!
LAJOS:
Holnap reggelig itt leszek. Utána vagy komoly vállalkozásba kezdek a király parolájával, vagy örökre elhagyom Magyarországot. Még nem tudom, hová ütnek ki a dolgok, rátok csak ennyi tartozik: épen, egészségben és szabad emberként kell holnap reggel elhagynom a fogadót. Ha így lesz, Severinus atya szabad kezet kap. Egy-egy zacskó aranypénzből kiváltja a szeretteiteket, megvásárolja a szabadságotokat, a többit nektek adja. A többi zacskót Severinus atya és rendje szabadon használja fel. Atyám!
SEVERINUS:
Így lesz, gróf úr!
LAJOS:
Ennyi a dolgotok, vitézek! Holnap reggel épen, egészségben, szabadon kell innen távoznom, és Severinus atya tudni fogja a dolgát.
SEVERINUS:
Megértettem, és így fogok cselekedni.
LAJOS:
Köszönöm, hogy felkerestél, atyám. Nem tartalak fel tovább!
SEVERINUS:
Isten áldjon gróf uram! Áldás a házra és gazdájára!
(El.)

1. Jelenet

Miska, Lajos, Pablito, József, György
LAJOS:
Tudjátok a dolgotokat?
JÓZSEF, GYÖRGY:

(Kardot rántanak.)

LAJOS:
Visszafogottabban! El a kardot!
JÓZSEF, GYÖRGY:

(Elteszik a kardot.)

LAJOS:
Nem ismertek, ne is tudja senki, hogy dolgunk volt egymással. Fogadós!
MISKA:
Hallgatni fogok, uram!
LAJOS:
Rendben! Tegyétek a dolgotokat, vitézek! Ügyesek és észrevétlenek legyetek!