SZÁZÖTVENÖTÖDIK RÉSZ
Íródott Nyuzga javaslatára
Ed Philips alig kapott levegőt.
- A hajóba? – hitetlenkedett Helmut. – Úgy érted, beleprogramozták a hajóba?
- Hogy érted ezt? – támadt a szőke nőre Ed. – Már hogyan programozhatták volna a hajóba?
- A hajón számos programozási lehetőségnek kell lennie. Gondolj az ételre.
- De hát a központi számítógép nem tud róla…
- És az ételekről? Talán számon tartja az összes adagot? Ne gyerekeskedj, azt a számos kisegítő számítógéphálózat valamelyike végzi.
Ed Philips gondolkodóba esett.
- Mondasz valamit, Karen – nyögte az ifjabbik Schellenberg.
- Gondoljatok arra, – ütötte a vasat a szőke nő. – hogy ez volt Dúvad Williams admirális utolsó zászlóshajója. Egyszer valaki valami olyasmit mondott erről a csatahajóról, hogy valamiben különbözött az osztálya többi egységétől. Ki tudja, miben?
Ed hitetlenkedve nézett rá.
- Az ám, – visszhangozta. – ki tudja, miben.
Mély lélegzetet vett.
- Karen neked sejtelmed sincs, ki mindenki kutatta már át ezt a hajót, hányféle szemszögből.
- Akkor miért nem találták meg a hibernáltakat? – szegezte neki Helmut.
Ed Philips bosszúsan hallgatott.
- Talán bizony te is részt vettél már az átkutatásában? – kérdezte tőle éles hangon Schellenberg.
- Képzeld, igen! – vágta rá dühösen Philips. – Részt vettem ennek az átkozott hajónak az átkutatásában, bár nem igazán értettem, hogy mit keresünk.
- Találtatok valamit? – kérdezte Karen.
- Semmit a világon. Észre sem vettük ezt az átkozott objektumot.
Kifejezetten dühös volt.
Karen felszabadultan mosolygott. Talán jobb is, ha ők bukkantak rá, és éppen most. A számára mindenképpen szerencsésebb így.
Lassan kortyolgatta az italát, és gondolkodott. Hogyan lehet az egészet rendszerbe foglalni?
A térmanipulátor. A hozzá fűződő ezernyi furcsaság.
Aztán most az időutazás. Újabb furcsaságok.
Az emberiség szétrajzott a világűrbe, a történelme évszázadok óta erről szól. Lehetetlen felmérni a benépesített objektumokat, még régi értelemben vett országok sem léteznek. A világegyetem voltaképpen a multisztelláris cégek kezében van, de ezek mérete, kapcsolatrendszerei nem tisztázhatók. Szinte mindenütt és mindig zajlik valamiféle háború, de sohasem lehet tudni, hogy igazából ki áll szemben kivel.
Az időutazás azonban olyan világot – azaz olyan Földet – jelez, ahol egyáltalán nem ismerik a csillagközi utazást. Hogyan lehetséges ez?
Kiderült, hogy időutazás van, de mégsincs. Az időutasok eljuthatnak a múltba, de végképp megszakad egykori jelenükkel a kapcsolatuk, és alapítanak egy új idősíkot.
Dúvad Williams admirális. A Földön elterjedt egy szentimentális történet a haláláról. Kiderült, hogy nem igaz. Aztán az is kiderült, hogy életben van. Hibernálva. Ráadásul éppen ezen a hajón.
Van ennek értelme?
Hogyan hozható mindez közös nevezőre?
Ed Philips valamikor részt vett a Rodney átkutatásában. Ha Helmut kerek perec rá nem kérdez, talán soha nem árulta volna el. Még mindig ügynök, pedig már régen nem szabadna annak lennie.
- Szóval semmit sem találtatok? – kérdezte a szőke nő.
- Nem, Karen, semmit.
- Mit kerestetek?
- Mondtam már, Karen, hogy nem tudom.
- Ed Philips! Hogy lehet úgy kutatni, hogy sejtelmed sincs róla, mit is keresel?
Ed Philips erre nagyot sóhajtott.
- Rendben, Karen, – felelte fáradt hangon. – egyszerűen azt a parancsot kaptuk, hogy keressünk furcsaságot. Valami szokatlant. Bármit, ami nem vág egybe azzal, amit a csatahajókról tudunk.
- És mit találtatok?
- Számos dolgot, de egynek sem volt nagy a jelentősége.
- Mégis, mit?
- Karen, a jegyzőkönyv ötezer oldalt tett ki. Találtunk sok apróságot.
Hallgattak néhány pillanatig.
- Ed, lehet, hogy a számunkra most életbe vágó lenne, ha ismernénk annak a jegyzőkönyvnek a tartalmát.
- Nem hinném, hogy megszerezhetnénk.
- Ed, szerinted mi ébreszti fel az admirálist?
A férfi vállat vont, a szőke nő azonban könyörtelenül folytatta:
- Mit gondolsz, ki programozta be az admirális ébredését? – mert a két férfi némán meredt rá, folytatta. – Szerintem a törzskar valamelyik tagja volt. Lehet, hogy egy bizonyos idő elteltével felébred. Az is lehet, hogy valami eseményre. Esetleg olyanra, amit mi idézünk elő. Talán éppen most.
Ed Philips feltűnően sápadt volt.
Folytatása következik.
2012. március 23., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése