Ötven évem zuhant tova
Az Idő csúszdáján,
Magam is egy régi világ
Emléke vagyok tán.
——–
Akadt a fél évszázadnak
Jobb, nehezebb éve,
De olyan nem történt soha,
Amit bánni kéne.
——-
Lányainkat felneveltük,
Óvtuk, segítettük,
Közben talán a kenyerünk
Javát meg is ettük.
——–
Kint a gazdasági válság
Sohasem ért véget,
Kaptunk hát a szemünk közé
Özön hülyeséget.
——
Hitvány világ tengeréből
Hullt a tajték váltig:
Bokros Lajos csomagjától
Hoffmann Rózsikáig.
———
Az Élet lövészárkában
Kitartottam végig,
Ezután is; mindegy, hogyha
Csak por száll az égig.
——-
Látom, balekokat keres
A savanyú Végzet,
S hajléktalan jelmezben jár
Az öreg Enyészet.
——-
Jövő házának tetejét
Vihar horpasztotta,
S az öltönyös rablóbanda
Egyre fosztogatja.
——-
Hazánk romlik, elődeink
Műve semmivé lett,
S magán-exodusszerűen
Távozik az Élet.
——–
Elspórolta-bizniszelte
“Elitünk” a házat,
Semmi sem marad utánuk,
Csupán a gyalázat.
——–
Kinevezett költészetünk
A bajon nem enyhít,
Mondatonként csócsálgatja
A vasszürke Semmit.
—–
A díjazott irodalmunk
Lomhán tiritarka,
Elegánsan semmitmondó,
Se füle, se farka.
———
Rég tudom, hogy a világban
Rosszul jár az óra,
A baromság mindig eljön,
S várni kell a jóra.
——-
A kifosztott, rossz jövőnek
Minden nehéz éve
Úgy omlik majd az országra,
Mint a dohos kéve.
——–
Érdemes-e jobb jövőért
Sorompóba állni,
Nem jobb külföldre, nemlétbe
Máris dezertálni?
——-
Ostromlott vár a Jövendő,
Szultán áll előtte,
S a martalóc oszmán csürhe
Csaknem körbevette.
——–
Akinek ez nem szívügye,
Gyorsan meneküljön,
Létben vagy világban minél
Messzebbre kerüljön.
———
Az ostromverte jövendőnk
Léte véres, kormos,
S a várban a Szerelem az
Egyetlen seborvos.
——-
Rossz, spórolós magyar jelen
Hiány-konoksága,
Nincs ennél a nagyvilágnak
Nagyobb boldogsága.
———
Fél évszázad elmúltával
Csikorog az Élet,
Lövedékkel, infarktussal
Hamar véget érhet.
——–
S ha mégis tovább tartana,
Kissé hosszabb lenne,
Egyedül a kedvesemnek
Lesz érdeme benne.
2012. március 10., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése