Szőke nő zűrben az űrben - 154.

SZÁZÖTVENNEGYEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Elcsendesedtek. Ki tudja, miféle eseményre várhat a hibernált admirális a szintén hibernált törzskarával – ha ugyan jó az okoskodás.

Karen úgy érezte, nem képes most többre. A fedélzeti órára pillantott. Hát persze. Nem érzékelik ugyan a napszakok múlását, de késő éjszaka van.

- Lepihenünk! – szögezte le ellentmondást nem tűrően.

A két férfi megütközve bámult rá. Ed mondani akart volna valamit, de a szőke nő egy pillantással elhallgattatta. Helmut már nem is próbálkozott.

Karen pokolian fáradtnak érezte magát. Mikor kezdődött a mai nap? Egyáltalán volt kezdete? Mivel kezdődött?

Mosdott, átöltözött.

Az ágy előtt Ed Philips jelen meg, határozatlan kéréssel az arcán. Bezzeg, ha ezzel korábban próbálkozik, gondolta a nő.

- Nem! – vágta oda kurtán Karen.

A férfi elkotródott.

A szőke nő lehunyta a szemét, és próbálta összefoglalni magában a nap eseményeit. Elfogták a csatahajót. Admirális lett. A Rodney közepén felfedezték Dúvad Williams admirálist és a teljes törzskarát – hibernálva.

Úgy aludt el, hogy végig sem tudta gondolni.

A két férfi még javában aludt, amikor Karen felébredt. A szőke nő fürdőt készíttetett magának, és kéjesen, hosszan lubickolt a kádban. Utána hatalmas adag reggelit fogyasztott. A férfiak még mindig aludtak, Karen pedig leült, és végiggondolta a problémákat, igyekezvén megállapítani az előttük álló feladatokat.

A könnyűcirkálóval többször is tárgyalt, másod-harmadrangú ügyekről szóló jelentéseket fogadott. A térugrást egyelőre nem engedélyezte. Ezen az Isten háta mögötti helyen teljes biztonságban vannak.

Mit is tegyen hát? Melyek az aktuális problémák?

Elfogták, és uralmuk alá vonták a világegyetem egyik legfélelmetesebben felfegyverzett egységét, a Rodney csatahajót. Ki tudja, van-e egyáltalán még ezen kívül szolgálatban még egy ilyen félelmetes hadihajó.

A Rodney csatlakozásával ütőképes flottává váltak. A Rodney teljes fegyverzete aktivizálódott, ezt reggel jelentette a szőke nőnek a könnyűcirkáló. Félni valójuk többé senkitől sincs.

Dúvad Williams admirális és a törzse sokkal komolyabb gondot jelent. Nagyon valószínű, hogy mindannyian időutasok, akik valamilyen jövőből érkeztek. Azt azonban sejteni sem lehet, hogy milyen jövőből.

Nagyon valószínű az is, hogy azért hibernáltatták magukat, mert nem akartak újabb idősíkot nyitni, itt, ebben az időben akartak maradni.

De miért?

Ez az egyik legfogasabb kérdés.

Esetleg valami eseményt akarnak kivárni? Vagy valami egészen más okuk van rá? Jó lenen tudni.

Vagy egy másik fogas kérdés. Ki és hogyan akarja majd kiengedni a hibernálásból Dúvad Williams admirálist és a törzskarát?

Karen ezen percekig töprengett, de semmire se jutott.

Jó másfél óra is eltelt, mire a két férfi kinyitotta a szemét. Újabb óra elteltével ültek le reggelizni. Karen ugyan ezen már rég túl volt, de újra megéhezett, és – szokásától eltérően – úgy döntött, elfogyaszt egy második reggelit. Melléjük ült, és kedélyesen, jó hangulatban együtt étkezett velük.

- Még jó, hogy az egész legénység robotokból áll – dörmögte Helmut Schellenberg. – Azok sose zavarják meg a reggelit.
- Aha – dünnyögte rá Ed Philips.

Némán ettek ezután.

Ed lakott jól legelőször. Akkurátusan megtörölte a kezét, tányérját és evőeszközeit a mosogatóba tette, majd visszaült a többiek közé.

- Érdekes ez a hajókaja – jegyezte meg. – Elvileg akár évtizedekig friss marad, a hajó újra meg újra előállítja készleteiből, és megeteti a legénységet. Annak idején a legnagyobb gondok egyike volt, hogyan élelmezzék az űrhajósokat. Mára ez már sehol se probléma. A jól felszerelt hajók évtizedekig táplálják a legénységet. Vagy akár évszázadokig. Ki tudja, talán évezredekig.

Karen ízletes keménytojást evett, és éppen arra készült, hogy meghámozza a következőt. Ed szavainak hatására hirtelen letette a kést, és maga elé meredt.

Helmut vette észre.

- Mi történt, Karen?
- Évszázadokig – motyogta a szőke nő. – Akár évezredekig.
- Mi van?

Karen nem válaszolt azonnal, csak mereven nézett maga elé. Most már Ed Philips is felfigyelt.

- Mi az, Karen?

A szőke nő elmosolyodott.

- Üljetek le egy pillanatra!

Mindketten helyet foglaltak újra.

Karen mély lélegzetet vett.

- Megállapítottuk, hogy Dúvad Williams admirális és a törzskara semmiképpen sem képesek maguk felébreszteni magukat, illetve nem tudnak önállóan kijönni a hibernálásból.

Helmut bólintott, Ed is élénken helyeselt.

- Nem, Karen, semmiképpen.
- Igen – bólintott a szőke nő. – és azt is megbeszéltük, hogy egyszerűen elképzelhetetlen, hogy valaki kiengedje őket.
- Hát igen – mondta Ed. – Lehetetlen arra számítani, hogy az illető hosszú évtizedek múlva él még, és módjában lesz a törzskart és az admirálist kihozni a hibernálásból. Annak sincs értelme, hogy ez valami hivatal vagy intézmény kötelessége legyen. Már kitudódott volna.

Karen rájuk mosolygott.

- Akkor csak egy megoldás létezik.

Mindketten a nőre meredtek.

- Egy megoldás? – kérdezte Helmut.
- Mi lenne az? – nézett fel Ed Philips is.
- A hajó! Maga a hajó kelti fel őket. Valamilyen módon beprogramozták a hajóba.

Mindketten a szőke nőre meredtek.

Folytatása következik.