Szőke nő zűrben az űrben - 132.

SZÁZHARMINCKETTEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Ed Philips elképedve meredt rá. Karen egy székbe huppant, enyhén megfájdult a feje. Elkínzott arckifejezéssel fordult Helmut felé.

- Folytasd!

- Nincs tovább! – felelte az ifjabb Schellenberg.

- De van! – nézett rá a szőke nő. – Látom rajtad. Már egy ideje foglalkoztat.

Helmut nagyot sóhajtott.

- Hát jó – egyezett bele. – de nem hinném, hogy bármi érdekeset is tudok. Régebben engem nagyon érdekelt az időutazás, és sokáig gyűjtöttem a vele kapcsolatos adatokat és információkat.

Időutazás? A szőke nő törte a fejét. Annak idején egyszer hosszan beszélgettek erről Roberttel. Mit is mondott?

- És? – nézett közben Helmutra.

- Semmi különös – látszott, hogy a férfi birkózik valamivel. Karen bátorítóan mosolygott ugyan, de Helmut nem folytatta.

Ed Philips elgondolkodva hallgatott, rá most nem lehetett számítani. Lehet, hogy Helmut valami olyan információt birtokol, aminek a fontosságát maga sem sejti. Ki kell ugrasztani a nyulat a bokorból.

- Időutazás? – jegyezte meg gúnyosan a szőke nő. – Eddig azt hittem, az lehetetlen.

- Nem lehetetlen – vágott közbe most a nő meglepetésére Ed Philips. – Már a XXI. század elején is voltak kísérleti eredmények. Részecskéket, impulzusokat sikerült néhány másodpercnyire a múltba visszaküldeni. Aztán valahogy elfeledkeztek róla.

Elfeledkeztek volna? Ebben Karen sose hitt. Ebben a világban a hallgatás egy fontos dologgal kapcsolatban sohasem jelenti azt, hogy elfeledkeznek róla. Inkább azt, hogy titokban tartják. Agyonhallgatják. Vagy nincs ellenérvük, és azt akarják, feledésbe merüljön a talán igaz, de az elméleti rendszerbe nem illő felfedezés.

Ha hallgatnak az időutazásról, az önmagában is félelmetes lehet. A szőke nő összeborzongott.

Főleg akkor félelmetes, ha éppen a képernyőn a bizonyíték.

- Szóval nem lehetetlen? – ütötte tovább a vasat.

- Elvben biztosan nem az – ismét csak Ed felelt. – Valami eredmények már voltak, utána az információk csatornája elnémult. Vagy eldugult.

- Helmut?

- Nem tudom, Karen.

A szőke nő türelmetlenül szorította össze az ajkait. Erre valószínűleg nincs idő.

Kerek perec megszólította a fiatal Schellenberget.

- Szerinted sem lehetetlen az időutazás, Helmut?

- Lehetetlennek nem lehetetlen, Karen, illetve nem ez a megfelelő szó rá.

- Hanem micsoda?

- Az időutazás nem lehetetlen, hanem értelmetlen. Céltalan, gazdaságtalan és hasznosíthatatlan.

Karen felvonta a szemöldökét.

- Ezt meg kell magyaráznod.

- Álljunk meg egy szóra! – vetette közbe Ed. – Azt azért tisztázzuk, hogy a jövőbe vezető időutazás valóban lehetetlenség, mert a jövő még nem létezik. Én legalábbis így tudom. Az időutazás célpontja kizárólag a múlt lehet.

Helmut fáradt arccal bólintott.

- Úgy van. Az időutazás iránya csak a múlt lehet. Az időutas elveszíti minden kapcsolatát a saját korával, megérkezése pillanatában eleve új időt és új identitást teremt. Régen arról vitatkoztak, hogy beleavatkozhat-e a történelembe, vagy sem. A kérdésnek nincs értelme, a időutas mindenképpen beavatkozik a múltba, méghozzá a puszta megérkezésével. Innentől kezdve nincs mit latolgatni azon, mennyire súlyos változást idézett elő, mert mindenképpen új időt teremtett.

- Új időt?

- A múltba megérkezve ugyanúgy nem térhet vissza az időotthonába, ahogy az ott élők sem képesek az időn keresztül előrehatolni oda, ahonnan az időutas érkezett, hiszen az a jövendő a számukra attól a pillanattól megszűnt. Új ágat nyitottak az idő mérhetetlen sok elágazással rendelkező folyamában, és jövő a számukra csakis azon az ágon lehetséges – ők hozzák létre. Ha az időutas onnan is visszamegy – hogy a paradoxon teljes legyen -, és ismét a múltnak egy másik, még távolibb szegletében köt ki, már azt a jövőt is elveszítette, ahonnét éppen érkezett, és újabb szálat nyitott. Az egyszer már elhagyott idő a számára megszűnt, az már nem jövő, hanem az idő egy tökéletesen megközelíthetetlen dimenziója. Soha többé nem térhet vissza. Ezért az időutazással való foglalkozás az állam számára semmiféle hasznot nem hozhat.

Karen elgondolkodott. Az állam számára nem. Hát az egyén számára? Vagy egy olyan közösség számára, amely fanatikusan ragaszkodik valamilyne elvhez, eszméhez, vagy bármi egyébhez, amelyet a saját időotthonában nem tud megvalósítani?

- Igen, igen – Ed Philips a fejét vakargatta. – az időutazás értelmetlenség. Egy százalékát sem hozza vissza a belé fektetett költségnek. Csakhogy van egy bökkenő – a képernyőre mutatott. – Az előbb állapítottuk meg, hogy a hibernált személyek egytől egyig időutasok.

Csak egyetlen lehetőség maradt.

Karen mondta ki:

- Azért jöttek ide a jövőből, hogy egy teljesen új időszálat alakítsanak ki!

Folytatása következik.