Vak gépem
Sötét világban;
Elektro-nyomorúságban,
Fájdalmasan hallgatag;
Tán véletlen,
Vagy talán rosszindulat;
Virtuális hegyszorosban
Elakadt
A net-patak.
Holt-egyedül,
Net-telenül
Sóhajtoz a gép;
Nehéz lehet magányosan,
Ha az ember
Minden tagja
Ép.
Netes munkám nem haladhat
Sajnálom nagyon;
Száraz levél dörmög kint
A korai fagyon.
Boldog napom Anikóval
Így zárul talán,
Szél keze fut vágyakozva
A vén körtefán.
Akadozik, ami új és modern;
Azt hiszem;
Csak a régi tart örökké:
A hű Szerelem.
2011. október 19., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése