Októberi citera

Október nem hiteget,

Ízleli a hideget;

Szegény szellő,

Fürge szellő

Vasárnapra

Bereked.

——-

Október nem fenyeget,

Ködbe burkol kék eget,

Didergő Hold

Nyirkos égen

Sóhajtozik

Mélyeket.

—–

Október csak önmaga,

Vénülő bürokrata,

Füstillatú

Borús ege

Kopog, mint

A lópata.

——-

Október nem enyeleg,

Nyugdíjba megy a meleg,

Árokparton

Árva tócsa

Panaszosan

Nyekereg.

——-

Október nem fanyalog,

Hideg földön jár: gyalog,

Árva jövő könnyű füstje

Kémény felett

Kavarog.

——–

Az október: rengeteg;

Lesz majd köd, meg fergeteg,

Zúzmarával jön szemlélni

A Halál,

Az élveteg.

——–

Az október: jó rokon,

Evez hűvös tavakon,

Múltat idéz

Meghitt,

Csípős

Alkonyon.

——

Október emléket ölt,

Régi kukoricaföld,

Holtak hada

Zsákokat

Góréba tölt.

———

Október most nem koros,

Régi udvar: holt,

Poros;

Régi este

Hangulata

Otthonos.

——-

Az október: halva jár;

Csöndes, mint a holt madár,

Apám,

Anyám,

Volt október

Esti fénye

Messze már.

———

Az október: vén cserép,

Repedése csodaszép,

Benne búvó holt-volt este

Meghittsége

Ma is

Ép.

——–

Az október: vén mese,

Lovaskocsi kereke;

Dúlőúton

Zireg-zörög

Kukoricával tele.

——–

Október: egér-idény,

Reszkető, vén lámpafény,

Öreg esti

Sötétségben

Pislákoló

Tünemény.

——-

Az október hallgatag,

Mint a befagyott patak,

Régi tüzek

Parazsai

Soha ki nem alszanak.

——–

Október: Idő dala,

Régi este illata,

Kocsizörgő ködök fölött

Lebeg

Fájó

Dallama

———

Október: rőt cirbolya,

Vén, magányos topolya,

Gyermekfürtű

Múlt öléből

Szól

Az árva

Citera.