Szőke nő zűrben az űrben - 130.

SZÁZHARMINCADIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

- Miért? –kérdezte újra Katen.

Schellenberg tanácstalanul vonogatta a vállát, hápogott is valami érthetetlen, Ed Philips azonban megcsóválta a fejét.

- Értem, Karen, – felelte. – de nem hiszem. Ha valami olyasmit akarsz sugallni, hogy Williams admirális és a társai valamiféle bioautomatákká váltak, abban nem hiszek.

Karen csodálkozott.

- Miért nem?

- Nem logikus, Karen. Ki kényszeríthetne negyvenkét embert – akik közül a többség a szövetségi haderő tisztje, és köztük van a vezénylő admirális – arra, hogy akaratuk ellenére hibernáltassák magukat? A hajó közben tele fegyveresekkel, és az admirálisnak ezer különféle fortélya lehet, hogy segítséget kérjen a legénységtől, ha bármilyen okból szorult helyzetbe kerül. Kik kényszeríthették volna? Negyvenkét ember van a tartályokban, hány emeber kellett volna a sakkban tartásukhoz, és hol fértek el ezek?

- Nem is így értettem.

- Tudom, Karen. Nem így értetted, hanem úgy, hogy akaratukat vesztett bioautomataként mentek a hibernátorba. Ez a gondolat az én fejemben is megfordult, de elvetettem. Ki tudna bioautomatává tenni negyvenkét embert? Meg mi az, hogy bioautomata? Ezzel kapcsolatban évszázadok óta vannak mendemondák, de bizonyíték szinte semmi.

- A tömegszuggesztióra van bizonyíték, Ed.

- Arra igen, Karen, de nem hinném, hogy a temérdek hibernátor egy szuggerált admirális parancsára került volna a csatahajóra. Azok nem tartoznak a Rodney rendes felszereléséhez, és nagyon drágák. Valaki idehozatta őket, és a legvalószínűbb, hogy ez maga Williams volt.

Hallgattak néhány pillanatig. A szőke nő gondolkodott, és magában kénytelen volt igazat adni Ed Philipsnek. Akkor meg hogyan történhetett.

- Williams admirális a szociálterroristák szemében egyfajta népi hőssé vált – vette át a szót Helmut Schellenberg. – Azt hirdetik róla, hogy élesen szembefordult a szövetségi haderőt ténylegesen irányító nagy univerzumcégekkel, és forradalomra készült a Földön. Semmi olyan adatot sem ismerek, ami ezt alátámasztaná, viszont sok olyat, ami azt mutatja, hogy az admirális teljesen egyetértett megbízóinak politikájával, és hűséges végrehajtó volt. Nem volt finom ember. Valamivel ki kellett érdemelnie a „Dúvad” gúnynevet.

Karen erre is csak bólintott. Egyre fáradtabbnak érezte magát. Ha az admirális maga hibernáltatta magát, miért tette volna? Mi volt a célja?

Valami újra szöget ütött a fejébe.

Valakinek ide kellett hozatnia a hibernátorokat.

- Admirális a hajónak! Kérem megállapítani, mikor és kinek a parancsára érkeztek a hibernátortartályok a Rodney fedélzetére!

„Hajó az admirálisnak! A parancsot teljesítem!”

Karen kurtán bólintott. Jó lenne minél hamarabb.

A két férfi halkan beszélgetett.

„Hajó az admirálisnak! Megtörtént a negyvenkét személy azonosítása.”

Ed és Helmut abbahagyták a beszélgetést.

- Admirális a hajónak! Mi az eredmény?

„Hajó az admirálisnak! A hibernált személyek közül harmincan voltak a szövetségi haderő tagjai. Mindannyian magas rangú tisztek. Az egyikük Williams admirális.”

Karen érezte, hogy kiszárad a torka.

- Admirális a hajónak! Kik a többiek?

„Hajó az admirálisnak! Azonosításuk folyamatban. Admirális, az azonosítás nem várt eredményt hozott. Jelenthetem?”

- Admirális a hajónak! Természetesen!

„Hajó az admirálisnak! A harminc tiszt flottakarrierje látszólag teljesen rendben van. Adatbázisunk segítségével követhető attól kezdve, hogyjelentkeztek a szövetségi erőkhöz. Amikor a teljes azonosítás céljából megkíséreltem visszakövetni az adatokat, hogy a tisztek előéletétm és családi kapcsolatait megnyugtatóan felderítsem, ismeretlen problémába ütköztem. A hibernált személyek egyikének az adatait sem sikerült visszaköveztnem.

- Admirális a hajónak! Ez mit jelent?

„Hajó az admirálisnak! Mielött a szövetségi erőkhöz jelentkeztek, a jelek szerint nem is léteztek, admirális.”

Folytatása következik.