Szeptemberi idill

Érik a mézédes szőlő, és hullik a körte;

Kedvünket keresik bársonyos őszi napok.

——–

Lágyan zsong körülöttünk álmatag őszi verőfény;

Estefelé didereg, reszket az alkonyi táj.

——-

Szépséges kora őszi napon kacarászik a szellő;

Mint álmok szigetén: bőség, béke, derű.

——-

Szép adományok bő sorait kínálta az élet;

Két felnőtt gyermek; édes, jó Feleség.

——–

Fél évszázad alatt volt bőven részem örömben;

Otthon, béke, család, szent szerelem, s nyugalom.

——-

Szép szeptemberi hétvégén levegőt vesz az Élet;

Körtét rág a Jelen, s alszik a marcona Múlt.

——-

Vén totyakos Történelem otthon nézi a tévét;

Tán bölcs, s mégse tudom én irigyelni szegényt.

———

Nagy vagyonom sose lesz. Tudom én: vállat vonok erre;

Látom, akiknek van; s nem vágyom közibük.

——-

Öltönyös ércpofa diktátor se leszek soha én már;

Nem vonz külsőség, s az öltönyt sem szeretem.

——

Nem hat meg sose párt, vagy a gittegylet renoméja;

Túlkorosan, szabadon: régi balek maradok.

——-

Isten adott egy hazát nekem, itt van, ez Magyarország;

Elveim régiesek: s másikat nem keresek.

——

Áldott szeptember: sose volt ilyen édes az ősz még;

Nyár heve rég elszállt, s már a Nap is mosolyog.

———

Tegnapi szép, üde szeptember már mindig enyém lesz;

Gyógyszer a szép emlék, áldja meg Isten az őszt.