A kései Nyár monológja

Még nem jött el a perc…

Amikor tovasurran az Élet;

Csendesülnek a zengő alkonyi fények,

S egykedvűen csüggeteg ősszé

Öregednek a tegnapi ifjú remények.

Még itt vagyok,

Öregedő napom nem szárnyal fent,

De még

Ragyog.

——-

Még nem jött el a perc…

Amikor fellegparipák dübörögnek;

Száraz falevél-halmok sóhajtva zörögnek,

S fagytól nyűgös pirkadatok csókért könyörögnek

A rejtéllyel teli Ködnek.

Még itt vagyok,

Nem tepertek le múló percek

Sem fagyok…

——

Még nem jött el a perc…

Ami eltáncol velem,

Nem gátolom,

És nem siettetem;

S míg az Idő vakvágányára el nem indulok;

Mindvégig teszem a dolgom,

S vagyok.