2011. február 4., péntek

Szőke nő zűrben az űrben - XCV.

KILENCVENÖTÖDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Karen Bozchana Kadlecikova kapitány elmosolyodott. Eszébe sem jutott volna a legmagasabb kínai katonai kitüntetés. Nem is érdekli. De tennie kell valamit. Legfőbb ideje.

- Kapitány a hajónak. Elrendelem a tizenkét harci robot azonnali aktiválását.

„Hajó a kapitánynak. A harci robotok aktiválására vonatkozo kapitányi parancs teljesítése megkezdődött. Befejezéséig, azaz a robotok teljes harci készenlétbe helyezéséig hátralév idő megközelítőleg hatszáz szekundum. Egyúttal a jelen út harci küldetéssé nyilvánítava.”

Karen bólintott. Harci küldetés. Ezzel választ kapott egy másik kérdésére is. a könnyűcirkáló nyilván azért nem aktiválta harci robotjait annak idején, amikor a csatahajóról átjött ide a fegyveres csoport, és elhurcolta őket, mert az út nem volt harci küldetéssé nyilvánítva. Ők akkor egyébként is csak vendég státuszban voltak a fedélzeten. Kapitány sem volt, és senkit sem lehetett az igazi legénységhez sorolni. Ha a támadás a konspiráció után történik, a hajó aktiválja robotjait, azok szitává lövik a támadókat – aztán a csatahajó megsemmisíti őket a könnyűcirkálóval együtt. Jobb így.

Most pedig lássuk a terv többi elemét.

- Kapitány a hajónak. A távozáshoz most nekem kell a fájl felhasználásával egy kaput nyitnom, magammal vinnem a harci robotok egy részét, utána pedig velük, illetve más személyekkel együtt visszatérnem.

„Hajó a kapitánynak. A kapu nyitását a könnyűcirkáló nem vállalhatja fel, azt a kapitánynak kell foganatosítani. Adataink szerint az emberi lények erre alkalmasak. Súlyosan aggasztó azonban, ha a fedélzeten bárhol olyan kapu nyílik, amelyet a legénység tagjai hoznak létre. Ebben az esetben a hajó védhetősége csak a jelenleginél lényegesen alacsonyabb szinten lesz megvalósítható. Aggasztó. Aggasztó. Határozott ellenvélemény.”

Karen csaknem elvigyorodott. A hajónak igaza van, de nem is így gondolta. Természetesen szó sem lehet arról, hogy a fedélzeten saját maga nyisson új átjárót, amelyen keresztül üldözői idejöhetnének.

Mások voltak az elképzelései.

- Kapitány a hajónak. A kuttert tervezem erre a célra igénybe venni.

Karen hallani vélte a megkönnyebbült morajt a számítógép irányából.

„Hajó a kapitánynak. Ebben az esetben a terv a legteljesebb támogatásra érdemes. Javasoljuk azonban a kapitánynak, előzetesen hagyja jóvá, hogy a kuttert a személyzeti munkarobotok felhasználásával csapdává alakítsuk, és gondoskodjunk róla, hogy a kutter fedélzetére esetleg behatoló személyek semmilyen módon ne tudjanak onnan átjönni a könnyűcirkáló fedélzetére. A végrehajtáshoz szükséges idő körülbelül negyven perc. Kérek engedélyt végrehajtani.”

- Kapitány a hajónak. Az engedélyt megadom.

Karen nyugodtan leült, és töltött magának egy kávét. Maga is valami hasonlót akart volna javasolni. Ha a kuttert használja bázisként, annak tökéletesen biztonságosnak kell lennie. A negyven perc várakozás a legkevesebb.

A terve kezdett alakot ölteni. De vajon mit tesz, ha végrehajtja?

„Hajó a kapitánynak. A fegyveres robotok aktiválása befejeződött.”

- Kapitány a hajónak. Remek. Látni akarom őket!

Néhány másodperc múlva döngő léptek hallatszottak.

Karen megfordult, és csaknem elállt a lélegzete. Az egyik oldalfolyosóról tizenkét hatalmas fekete robotharcos masírozott be. Gépiesen szögletesek voltak, sisakfejük egyszerre mozgott, erőt sugároztak. Egyformán 216 cm magasak voltak.

Karen nem ilyenekre számított. A kínaiak kicsik, kecsesek, mosolygósak. Ezekben azonban semmi kínai sincs.

Tizenkét fémgóliát.

Állig felfegyverezve.

Folytatása következik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése