Szardonikus télutó

Mint archaikus fejszobor

Arcán a torz vigyor,

A vén Tél haldokolva bár,

De vihog valahol.

———–

Kaptunk hát újra bősz fagyot,

És temérdek havat,

A vereség előtt a Tél

Még bosszúsakkot ad.

——–

Sápadt a táj. Halottfehér

Kripta a hólepel,

S a rosszkedvűen szürke ég

Előtte térdepel.

——–

Tán újraéled most a Tél,

S reményünk elveszi?

Csak akkor járhatunk mi jól,

Ha nem hiszünk neki.

—-

Ezer jelmezben bujdokol

Világok közt a Tél,

Ezer fényévről érzi meg,

Ha tőle bárki fél.

———

Pénz, kényszer, harc és hatalom

Ezernyi álneve,

Csak annyit árthat, amennyit

Mi gondolunk vele.

——-

A Szerelem a Lét oka,

Hitünk abból ered,

Makacs idei Tél koma,

Immár Isten veled.