Settenkedő télutó

Mogorva lett az est megint,

Az éj kopár, rideg;

Alattomosan visszatért

A sompolygó hideg.

——–

Tán még a Hold is megfagyott,

Sápadtan szendereg,

Halottra vált az utcakő,

S a járda didereg.

—–

Settenkedik a télutó,

S amíg a fagy dagad,

Nem adja fel; egy kis zavar,

És végleg itt marad.

——-

Settenkedik a Végzet is,

Amíg esélye van,

Ha sodródunk bénán-vakon

Azonnal ránk rohan.

——-

Nem fékezhetjük a telet,

A Végzetet? Talán.

Csak ne üthessen rést soha

Az Akarat falán.