Szőke nő zűrben az űrben - XC.

KILENCVENEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Amikor felébredt, legalább negyedórát töltött el az ágyban, kéjes félálomban, ábrándozva, tervezgetve. Mindenre van idő, most semmit sem szabad elsietni. A felkelést sem. Megnézte az órát: több mint tizennégy órát aludt. Rá is fért.

Nagy élvezettel megmosakodott, igénybe vette a cirkáló nyújtotta kényelmi berendezéseket. Voltaképpen csak most ismerkedett meg alaposabban a hajóval. Rájött, hogy a kapitányi státusz lényegesen több lehetőséget biztosít, mint amikor még csak vendég minőségben tartózkodott a könnyűcirkáló fedélzetén. Mindenhová bejárása volt.

A reggelije igazi lukulluszi étkezés volt, hatalmas készletből válogatott magának méregdrága ínyencségeket. Lassan, élvezettel evett. Amikor jóllakott, kellemesen elnyújtózott, elszívott egy szál cigarettát – a kínai kapitányi készletben az is volt – aztán elérkezettnek látta az időt, hogy folytassa a hajóval a kommunikációt.

Visszament a vezérlőterembe, szétnézett, alaposan átgondolta a következő lépéseit. Megnézte a panorámaképernyőt is. Rajtuk kívül híre-hamva sem volt semmiféle mesterséges objektumnak. Ettől még jobban megnyugodott. Ha New Acropolisban sejtenék, merre lehet, már érte jöttek volna. Valószínűleg meg kellene jegyeznie ezt a helyet, hogy bármikor visszatérhessen a terv közben is, mert itt senki sem keresi, és itt bármikor szünetet tarthat, erőt gyűjthet, átgondolhatja, mi vár rá.

Magában sorra végigpergette, mit is szándékozik tenni. Hajmeresztőnek tűnt, veszedelmesnek – és lehetetlennek. Tele furábbnál furább elágazásokkal. És mit fog tenni a végén? Ha mindezt végrehajtotta? Egy kicsit ezen is el keleltt tűnődnie.

Jó félóra múlva megszólította a könnyűcirkálót:

- Kapitány a hajónak. Jelentést kérek!

„Hajó a kapitánynak. A feladat végrehajtva: a komplikációkat okozó alkatrész eltávolítva, kiszerelve és hatástalanítva. Minden funkciója tökéletesen pótolva. Az eljárás során semmiféle komplikáció nem lépett fel.”

Karen felsóhajtott. Az egyik probléma tehát megoldódott. Csakhogy ott van még a másik, a sokkal komolyabb dilemma:

A fájl.

Karen a két tenyerébe fogta az arcát. Ezt hogyan ossza meg a cirkálóval? Mindegy, valahogy bele kell vágni.

- Kapitány a hajónak. Mielőtt ide érkeztem volna, mentettél egy fájlt. Utasítást adok ennek a fájlnak az alapos, körültekintő, minden eshetőséget tisztázó vizsgálatára.

„Hajó a kapitánynak. Vettem az utasítást. Megkezdtem a fájl vizsgálatát, de számos tisztázatlan problémával jár. A vizsgálathoz a könnyűcirkáló segítséget, információt kér.”

Karen megpróbálta tömören összefoglalni:

- Kapitány a hajónak. A fájl kapcsolatban áll azzal a szerkezettel, amit térmanipulátornak neveztem el. A térmanipulátor az én információim szerint egy New Acropolis nevű helyen működik. Képes kijelölni a tér egy-egy pontját, és a két térbeli pont között általam ismeretlen mechanizmus segítségével átjárót nyitni. A fájl, amit mentettél, a térmanipulátor valamiféle jele vagy lenyomata. Elképzelhető, hogy a segítségével átjáró nyitható.

„Hajó a kapitánynak. Számomra teljesen ismeretlen technológiáról van szó. Hasonlít-e a térugrás technológiájához?

Karen előbb ostobán nézett, aztán magában bólintott. Elképzelhető. Sőt, az is lehetséges, hogy ez voltaképpen a térugrás technológiájának valamiféle mellékterméke. Csak ehhez semmi szükség űrhajókra, sem kikötőkre, sem űrflottákra.

Most hosszan beszélt, elmondta a hajónak mindazt, amit a térmanipulátorról megtudott, és azt is, amit csak gyanított. Hogy ezzel lényegében a kínaiaknak mond el mindent? Jottányit sem érdekelte. Szüksége volt a hajó memóriájában felhalmozott tudásra, mert itt a maga erejéből nem volt képes boldogulni.

Közben egyre jobban összeszorult a torka. Mitől fél ennyire? Mi az az aggasztó lehetőség, amit még nem gondolt végig?

Az utolsó mondatokat kissé kapkodva mondta el, a hajó többször is visszakérdezett. A szőke nő érezte, hogy valamilyen probléma lappang a háttérben, észrevétlenül rág, fúr, mint valami roppant méretű, gonosz rágcsáló, és alig várja, hogy a tudatára rontson.

Mi lehet a baj? Mit nem vett eddig figyelembe?

„Hajó a kapitánynak. A fájl alapos kivizsgálását megkezdem.”

- Kapitány a hajónak. – felelte szórakozottan a nő. – Jóváhagyom. – közben egyre törte a fejét.

Valami félelmetes lappang a háttérben.

Mi az?

Aztán rájött.

Ha igaz, amit Morgensohn-ról gondol, Boyar bármikor itt teremhet a hajón. Akár most is. Akár a háta mögött is.

Folytatása következik.