NYOLCVANHETEDIK RÉSZ
Íródott Nyuzga javaslatára
Fogas kérdés volt, ideje gondolkodni rajta.
Eddig azt tapasztalta, hogy a térmanipulátor kapuja egy-egy bolygón nagyon is helyhez kötve jelenik meg. Úgy működik, mint valami hatalmas automata; meghatározott időközönként aktivizálódik és a kapuiban található térpontokat áthelyezi. Vajon miféle szisztéma szerint alakul?
Karen sóhajtott. Már a köztársaság börtönében rájött, hogy a térmanipulátor működése akaratlagos. Aki tudja a módját – például úgy, hogy erre kiképezték – esetleg tudja a jelszót, az oda megy a térmanipulátor segítségével, ahová csak akar. A gyakorlatban ez azt jelenti: egy másik kapuhoz.
Mi nem stimmel itt?
A térmanipulátor akaratlagos működésére nézve a szőke nő perdöntő bizonyítékkal rendelkezett; ezt Boyar szolgáltatta. Boyar, aki nyilvánvalóan az akaratával irányította az eszközt, ezért tudta elvinni az egész társaságot New Acropolisba.
A dolog látszólag úgy működik, mint egy lift. A régi, hagyományos lifteken az ember csak megnyomja az illető szint számát bagy ikonját ábrázoló gombot, és a szerkezet pillanatok alatt a megfelelő helyre szállítja. Az újabb liftekben – legalábbis azokon, amelyek nem a bunkó lakóövezetben találhatók – már nincsenek efféle gombok; az ember egyszerűen elgondolja, hogy hová sksr jutni.
Mi a közös ezekben? Mindkét esetben a lift kiinduló állomásáról indul a látogató, és oda is érkezik vissza. Akárhová nem juthat, csak oda, ahol van lift.
Hasonlóképpen a térmanipulátorral is csak oda lehet eljutni, ahol már van kapuja.
Csakhogy…
Karen szeme elkerekedett.
Azok a kapuk valahogy létrejöttek.
Talán öröktől fogva léteztek? Nem.
Esetleg mindegyik helyre kivonult egy építőcsapat főmérnökkel, mérnökökkel, technikusokkal, építőmunkásokkal, segédmunkásokkal, ötven-hatvan nehézgéppel és az ezekhez tartozó felszereléssel, meg a teljes kiszolgáló személyzettel? Sátrakat vertek, vagy felhúztak sietve valami ideiglenes könnyűszerkezetű táborhelyet, és nekifogtak megépíteni a kaput?
Lehetetlen! Ilyesmit észrevétlenül nem lehet.
Ha így lett volna, akkor a világegyetemben már mindenütt mindent tudnának a térmanipulátorról.
Ha azonban a kapuk nem így jöttek létre, akkor másképpen hogyan?
Ekkor újra felrecsegett a hangszóró. Ismét az idegen férfihang:
- Fogytán a türelmünk, Karen Bozchana Kadlecikova! Ön be van kerítve! Félórát adunk, hogy visszatérjen, vagy megadja tartózkodási helyének koordinátáit! Félóra elteltével kivégezzük az egyik foglyot! Semmi esélye az ellenállásra, körül van véve!
Karen Bozchana Kadlecikova elhúzta a száját. Most már határozottan szánalmasnak tűnt az újabb zsarolási kísérlet. Az ismeretlen férfi blöffölni fog – feltehetően napokig.
Csakhogy: a dolgok megváltoztak. Ő, Karen Bozchana Kadlecikova, aki ebbe a sok piszkos ügybe egyszerűen csak belecsöppent, beletipegett, mint hivatásos barátnő, egy gazember pénzért felfogadott kísérője, akit a csirkefogók semmi egyébnek nem gondoltak, mint biodíszletnek – egyáltalán nem esélytelen.
A dolgok megváltoztak. Nagyon megváltoztak.
- Konspiráció. – mondta megfontolt és erélyes, csaknem parancsoló hangon.
Azonnal jött a felelet:
„Konspiráció, konspiráció! A könnyűcirkáló várja az igazi legénység parancsait!”
Mit is magyarázott Robert? Konspirációra egy hajó csupán egyetlen alkalommal képes. A konspiráció végleges. Igen, végleges, de azt is mondta, hogy el kell mélyíteni. Határozottan és erőteljesen.
- A megszólításom mostantól: kapitány.
„Igenis, kapitány!”
A gyors és katonás válasz meglepte ugyan Karent, de azért rendületlenül tovább ütötte a vasat:
- Nevem: Karen Bozchana Kadlecikova kapitány!
„Értettem, Kadlecikova kapitány!”
A válasz ismét gyors volt, de nem tartalmazta a Robert említette formulát. Karen emiatt kissé nyugtalankodni kezdett. Hátha mégsem úgy van…
Mindegy: végig kell csinálnia. Aligha van más választása.
- Karen Bozchana Kadlecikova kapitány vagyok, a hajó parancsnoka.
Hosszú másodpercekig késett a felelet.
„Értettem, Kadlecikova kapitány! A könnyűcirkáló szolgálati szabályzatamódosítva, Karen Bozchana Kadlecikova kapitány a teljes parancsnoki jogkörbe beiktatva!”
Karen boldogan felsóhajtott, és a vezérlőpulthoz telepedett. Pontosan erre várt. Úgy van, ahogy Robert mondta.
Immár biztosította magát, ideje, hogy átvegye a kezdeményezést.
Volt néhány őrült ötlete.
Folytatása következik.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése