Poros sírok
Törött csontok,
Ódon mítoszok;
Üres bendő
A régmúltunk,
És egyre
Korog.
Hallik immár
Ez is, az is,
Vagy genezis,
Vagy mimezis,
Vagy expresszió,
Jobbról-balról
Harsány hangon
Van sok presszió.
Talán délceg és váratlan
Revolúció,
Vagy esetleg hosszadalmas
Evolúció?
Ágál számos
Tótumfaktum,
Tele minden
Vademecum;
Poszt vagy ante
Diluvium
Ez a mi korunk?
Megsülünk vagy éhen veszünk,
Netán megfagyunk?
Apokalipszis
Most a pikszis,
Két év múlva tán,
És ha végül akkor sem lesz;
Talán azután.
Torkunkban a bánat-gombóc,
Hajunkban a kóc,
Kivont frankkal röhög ránk
A devizabohóc.
Másutt talán
Time is Money,
Nálunk pedig
Hitvány kanyi,
Néhány peták,
Tüzes viták,
Meg újabban
Fentről áldott
Fényes falragasz,
Hogy a fáradt
Pórnépségből
Szardonikus
Nevetést
Fakassz.
—–
Evolúció,
Genezis,
Történhetett így is, úgy is,
Tán sokba került,
De úgy tűnik:
Olyan nagyon
Mégse sikerült.
2010. július 5., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése