A XIX. század végén ismert vándoranekdota volt a következő történet. Az alföldi pásztoremberek olyan mértékben kiszakadtak a környező civilizációból, hogy anekdoták százai beszéltek róluk.
Magam ezt a történetet már legalább öt-hat változatban olvastam. Sok visz szaladt le Tiszán és Dunán a születése óta, mintha most egészen másról szólna.
Lássuk:
——–
Egyszer egy pusztai juhászlegény házasodni akart, kénytelen volt bemenni a kijelölt városba, és meghallgatni a plébános oktatását - különben nem köthetett volna érvényes házasságot.
Mivel kezdte a plébános:
- Tudod-e, édes fiam, kik alkotják a három isteni személyt?
- Tudom hát, atyám: az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
A plébános nagyot sóhajtott. Eszerint eme pusztai barbár nem teljesen reménytelen eset. De - mivel a legény tekintete nem győzte meg - tovább kérdezősködött:
- Azt meg tudnád-e mondani, édes fiam, hogy a három isteni személy közül ki halt meg?
Nézett ám erre a legény - ugyancsak bambán.
- Hát meghalt? - nyögte boldogtalanul.
- Hát te még ezt se tudod? - csapott le a pap.
A legény összevonta a szemöldökét. Istennek eme dúsgazdag, kövér és tétlen papja úgy bámul most rá, mint éppenséggel birka volna, pedig hát próbálna csak az ilyen csuhás a pusztában boldogulni…
- Kérem alássan tisztelendő uram, - vágta rá felfortyanva. - tőlünk ugyan meghalhat akár mind a három, mert a mi pusztánkra nem jár újság!
——-
Fejezzem ki magam még érthetőbben?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése