Alternatív történelem - X.

Elég súlyos tétellel kezdeném ezt a részt: A jelenlegi Európa minden országának ideológiai-szellemi alapjához szervesen hozzátartozik az alternatív történelem. Egy-egy ország lakosságának történelmi tudatát elsősorban ez alakítja.

Ha csak a szomszéd országokra vetjük tekintetünket, a tétel rájuk nézve aligha tagadható.A nagy-morva vagy a dákoromán birodalom ugyanúgy hagymázas fantazmagória, mint az, hogy Kárpátalja bármikor bármiféle hajdani ukrán államhoz tartozott volna. Az utóbbi két elképzelés emellett telivér földrajzi abszurdum is.

Ezzel nincs is gondunk. Mathias Corvinul nem volt román király, Matvej Csak nem volt az első szlovák nemzetállam alapítója, nem volt hősies dákoromán ellenállás a barbár magyar honfoglalókkal szemben, és szlovák-török végvári harcok sem voltak.

Ezzel tehát semmi gondunk.

Egyet azonban nyomatékosan le kell szögeznünk: ezek a mítoszok vagy fantazmagóriák (mostantól alternatív történelmi elképzelések) talán nem igazak, de hatnak. Hatóerejük semmivel sem kisebb attól, hogy nem igazak; az igazságtartalom - hogy egy fikció a múltban valóságosan lezajlott eseménysorozattal mennyiben vág egybe - nem releváns. Jegyezzük ezt meg.
De nem csupán a minket környező országok alternatív történelmi elképzelései állnak a valóságtól igen messze. Ha távolabbra tekintünk, a helyzet ott se jobb. A jelen történettudomány szerint Tell Vilmos ugyanúgy mitikus figura, mint Artúr király. Egyéb esetekben a mitikus elemek annyi rétege rakódott egy-egy történeti személyiségre, hogy alig látszik ki alóluk. Ilyenek például Rodrigo Diaz de Vivar (El Cid), Barbarossa Frigyes, vagy Nagy Károly. Az utóbbit - Charlemagne-t, Nyugat-Európa (sőt az EU) szellemi édesapját bő egy évtizede igyekszik a mitológiai héroszok sorába utalni Heribert Illig hírhedt Kitalált történelem hipotézise. Az elmélet nyilvánvalóan nem igaz, de nagyon problematikus.

Az emberek történelmi tudatát vajmi csekély mértékben befolyásolja a történettudomány; a mítoszok, legendák - meg ezek helyi, regionális stb. változatai - annál inkább.

Hogy lehet ez?

Jelen korunkban a történelem nem egyéb, mint mesterségesen létrehozott konstrukció, a mindenkori jelen politikai felfogásának tendenciózus kiterjesztése a múlt irányába. Egyféle sajátos dramaturgia alapján szerkesztett változata a múltnak.

Már a legközönségesebb eseménytörténet is a mindenkori történelmi elméletek ólomsúlya alatt nyög, és a múlt magyarázatára kiagyalt, gyakran nagyon mesterkélt összefüggések, (A lényeg!) számos esetben erőszakot tesznek a múlton. Egy-egy politikai kurzusváltáskor mindig kiderül, hogy bizonyos dolgok nem is úgy történtek. Ha más nem is, a dolgok előjele és magyarázata gyakran változik. Ezt persze sokféle kísérőjelenség tarkítja - Magyarországon élünk, láttunk már szobor-és utcanévváltozást eleget…

Nem is ritkaság, hogy két szomszédos ország vagy nép történelme sok ponton - kizárja egymást. Nemcsak köztünk és szomszédaink közt fordul elő ilyesmi. A történelemben gyakran relatív fogalom az igazság.
De a történelemmel a legnagyobb gondok nem helyi szinteken vannak, hanem globálisan. Ott recseg-ropog, ott készül maga alá temetni elméletének kiagyalóit, emiatt rendült meg benne a bizalom világszerte.

Állványozni kell, alá kell dúcolni. Vagy gipsszel kiönteni - ahogy Zahi Hawass tette a Szfinx nyilvánvalóan vízerózióból származó függőleges repedéseivel.

——–

Az igazság bizony a történelemmel kapcsolatban fájdalmasan relatív…

A mesterséges mítoszok korát éljük…

Ezért roppant fura és groteszk, amikor valaki a hazai mítoszgyártókat akarja az igazság nevében kioktatni…