Mint falevél a tó vizén,
Élet reszket a Lét színén.
—–
Az Anyag parttalan dörög,
A vén Idő lent hömpölyög.
——
A Kérdés Isten hőskora,
Csak Válasz nem terem soha.
—–
Mint hóesésben falevél,
Hánykódik minden, ami él.
—-
És mégis, mégis, falevél…
Nem lenne Lét, ha nincs, mi él…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése